A nagy üzlet

A nemzetközi együttműködésben születő kutatási és kiállítási projekt az európai szövetkezetek működési modelljéből kiindulva a közösségi termelés lehetőségeit és buktatóit vizsgálja. A kiállítás címe egyfelől a rendszerváltozás éveinek egyik jelentős mozgatórugójára, a nagy üzlet ígéretére reflektál; másfelől a szövetkezetek eredeti küldetésére, amely az egyéni haszonszerzéssel szemben a közösség és a fenntarthatóság eszméit állítja a középpontba.

A 19. századra visszavezethető szövetkezeti rendszernek világszerte különböző formái léteznek: vannak gazdasági, vallási, politikai és szociális indíttatású szövetkezetek. A tagok személyes és vagyoni közreműködésén alapuló, a tőkekoncentráció helyett a kölcsönösséget és a javak demokratikus elosztását megcélzó elképzelés kétségtelenül egy idealista modell. Mai szemmel ráadásul vitatható a legtöbb szövetkezet működési elve és termékkészlete is. De vajon megváltozik-e a lokális közösségi értékekre és az önállóságra épülő modell aktualitása a közelmúlt gazdasági fejleményeinek hatására?

Tekintve, hogy fogyasztás dominálta világunkban az „üzenet” egyre inkább áruként jelenik meg, a projekt egy olyan üzlet nyitásával és üzemeltetésével indult Berlin-Neukölln-ben, amely különböző szövetkezetek termékeit forgalmazta. Az üzlet a vásárlás mellett az információcsere helyszíne volt, és nyilvánossághoz juttatta a szövetkezetek hátterét képező alternatív gazdasági modelleket.

A berlini tapasztalatoktól eltérően – amelyek a szövetkezeti termékek eladásán keresztül a „nagy üzlet” lehetőségeit is igazolni látszottak – a projekt magyarországi folytatását a háború utáni államosítás máig ható emléke, és a kortárs globális kapitalizmus teremtette gazdasági nehézségek foglalják keretbe.

A két helyszínen: a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben és a budapesti Trafó Galériában látható kiállítások hazai kortárs művészek e témában végzett kutatásait, személyes reflexiót mutatják be.

A dunaújvárosi kiállítás egyben a hely történetére is reflektál, hiszen az 1963-ban épült kiállítótér kezdetben főként árubemutatóknak adott helyet. Andreas Wegner fotóin a szövetkezeti termelés kezdetei és mai helyszínei láthatók, szövetkezeti termékekbol álló installációja pedig a bádogjátékok, háztartási eszközök és hangszerek különleges világába enged betekintést. Katarina Sevic képzőművész és Frazon Zsófia néprajzkutató projektje egy térbe rendezett multimediális elbeszélés, amely a hely, a termelés és a fogyasztás történetének dokumentumait ötvözi, bemutatva a szövetkezeti elképzelés és gyakorlat között feszülő – olykor – komikus ellentmondásokat.