Műveinek sorát, remekeit guggolva készíti, de ugyanígy olvas és gondolkodik, így eszik és iszik, mindent tud guggolva. Csak zárójelben említem, hogy már réges-régen Guiness rekorder lehetne, ha odafigyelne a rekordok és rekorderek könyvére. De máshová figyel.
Azután, hogy számára minden anyag: alapanyag. Legyen az éppenséggel a remekműhöz felhasznált, s ekként szolgáló hulladék. A „hozzáadott érték” az ő titka és ereje, szabadsága, így művészetének egyik kulcsa.
Harmadszor; igazán nem hír, hogy otthon van a történelemben, a mitológiában, a misztikában, hogy ismeri a művészet történetét és történeteit, gondoljunk csak máig született életművének jelentős részét kitevő omázsaira. Viszont tudnivaló, hogy otthon van a lélek mélységeiben, s, hogy nem alkalmi kiránduló, nem katasztrófaturista a pokol bugyraiban. Megjárta, és megtanulta az alvilágot.
Egyként vándora és tudósítója a külső és belső világoknak, törvényeknek, vágyaknak, nyomorúságoknak! Dobozainak és egyéb munkáinak jó része idegenvezetői segédanyagként is használható a civilek alvilági utazgatásaihoz.
Az is hír lehet, hogy laposztó és pechvogel ugyanabban a játszmában, és hogy néha bizony hiányzik az, az „egy szelet hús”, mint Jack London egyik hősének a szorítóban, de az ő története mégsem másolja az elbeszéltet; meneteket veszít ugyan, (veszteni is tudni kell!) de a meccs az övé!
Hír az, hogy Sisyphus és Narcissus, inkvizítor, főpap és templomszolga, csodarabbi, titkokat és az igazságot tudó udvari bolond, született szerepjátszó, mesterember, s oly érzékeny alkotó, amiként érzékeny a gonddal telepített taposóakna; sosem lehet tudni…Nem hír, hogy megszállott, hogy munkamániás. Igézetekben és idézetekben él… Munkabírása és munkatempója páratlan; ekként minden galériának vágyott partnere lehet, lehetne… de túlontúl független lélek…
Tudnivaló, tudnunk kell, hogy fenomén, hogy nem köznapi erők birtoklója és használója. Mágus. Azt is tudnunk kell, hogy antik és újabb istenek stiklijei, bűnei és erényei, fáraók, főpapok és papnők, áldozatok és elkövetők, a külső és belső ellenségek kapnak, visznek főszerepet Zoltán Sándor munkáiban.
Így aztán ott lebeg elűzhetetlenül a Mester műhelyében Dr. Jekyll és Mr. Hyde szelleme. Vámpírok fuvarosa ő, és lidércek meg fordult farkasok pásztora, s a legfontosabb: a nem csupán mindenen átsejlő, vagy inkább mindent maga alá gyűrő és gyakran pornográfiába fúló, nyers erotika, aminek főpapja, játékmestere is ő maga.
De szerepeinek sora felsorolhatatlanul gazdag és sötéten színes, amely világ, sejtelmekkel és talányokkal teli, félelmetes és sajátos módon mégis mágnesként vonz minket.
Vörösváry Ákos