Marge Monko észt képzőművészt elsősorban hazája nőtársadalmának helyzete izgatja. Fotósorozata témáját egyszer „az észt nők gyönyörűek” sztereotíp megállapítás adja, másszor arra a kérdésre keres választ, hogy a 19. században „divatossá” váló, és egészen a XX. századig tipikusan női betegségnek tartott hisztéria, hogyan befolyásolhatta napjaink nőképét.
A Mondd meg / Tell me mindezt egy személyes szálon mutatja be a család, mint mikroközösség nőtagjai, és a különböző generációk közti relációikon keresztül.
A Platán Galériában látható kiállításon a Studies of Bourgeoisie / Tanulmányok a burzsoáziáról és a Mondd meg / Tell me sorozatokat egészíti ki legújabb videomunkájával.
A kiállítás címével azonos fotósorozaton Monko egyfajta pszichológiai tanulmányként gyermekkori kapcsolatait, a számára legfontosabb női családtagokat, édesanyját és két nagyanyját ábrázolja otthoni környezetben. A gyermek-szülő-nagyszülő reláció Jacques Lacan francia pszichoanalitikus szerint hasonlít a Hisztérikus és Mester kapcsolatához, amelyet négy diszkurzusában (a Mester, az Egyetem, a Hisztérikus és az Analitikus diskurzusai) fejt ki bővebben.
A Mester képviseli azt a tudást, amire a Hisztérikus vágyik és viselkedése által ezt manifesztálja. A „hisztérikus” nem feltétlenül patologikus személy, a hisztéria tekinthető egyfajta kommunikációs formának is. „Mondd meg ki vagyok, mondd meg mire vágyom?” – kérdezi a Hisztérikus a Mestertől.
A Studies of Bourgeoisie / Tanulmányok a burzsoáziáról című sorozat szintén a 19. századi neurózist, a hisztéria fogalmát vizsgálja és annak hatását napjaink nőképére.
A köznyelvben csak hisztériaként ismert konverziós zavar alatt egy szélsőségesen erős érzelmi vagy pszichológiai stresszhatás fizikai tünetek formájában jelentkező megnyilvánulását értjük. A hisztéria évszázadokon át vitatott jelenség volt.
A betegséggel Hippokratész is foglalkozott, és bár már az ókori görög orvosok is rájöttek arra, hogy férfiaknál is kialakulhat hisztériás megbetegedés, a hisztériát egészen a 20. századig kizárólag a nőkhöz kötötték. A hagyományos polgári családmodellnek megfelelően a férfi és női szerepek erősen eltértek egymástól. A hisztériát elsősorban nők esetében diagnosztizálták, a családban betöltött szerepük és valós igényeik, vágyaik között feszülő konfliktus eredményeként.