Csiszérnek az a szándéka, hogy szó szerint feltépve a valóságot, emlékképei, érzelmei között újabb összefüggések után kutasson, kifejezve azt, hogy a realitásnak elsőre mindig csak az egyik oldalát érzékeljük, de idővel visszagondolva a történésekre teljesen más dimenziók és látásmódok tárulhatnak fel.
Legújabb képeinek gyakori motívuma a vonat. Ez a hétköznapi tömegközlekedési eszköz az érzelmi és szellemi területeken való áthaladásnak a szimbóluma, a lelkünk és gondolataink mélyén tett utazásnak a tárgya, mely tulajdonsága folytán egy közös, másokkal tett utazást is feltételez.
Vagyis itt nem egyszerűen egy személyes alászállásnak a lenyomatait láthatjuk, Csiszér azt is vizsgálja, milyen mértékben lehet jelen a közös tudatalatti saját gondolatainkban, mennyire befolyásolja a közösség az egyén gondolkodás- és látásmódját.
Csiszér nőként elsősorban női szemszögből közelít a dolgok felé, ennek nyomait mutatják a kiállításon bemutatott konceptuális indíttatású „vágódeszkái”, amelyek, mint a női lét hétköznapi kellékei, összevágott absztrakt gondolatok hordozói.
Mellettük egy külön szekciót alkotnak Csiszér „fotói”. A múltat vagy emlékeket szimbolizáló alakokat és helyszíneket Csiszér hímzéssel, festékfoltokkal írja felül, egyrészt, hogy a fotó „totemisztikus”, múltat őrző jelentését megsemmisítse, másrészt, hogy a saját autonóm világát megkülönböztesse a régből hozott lerakódásoktól.
A kiállítás személyes hangvételét tovább fokozza a művész „naplója”. Ebben a nagyméretű irattekercsben Csiszér festésre irányuló érzelmei, saját gondolatai kerülnek elemzésre és feltárásra bepillantást engedve a művész intim világába.