Húzd rá!

Mladen Stilinović (1947, Belgrád) a hetvenes években indult közép-európai neoavantgárd művészek egyik legjelentősebb képviselője. A Ludwig Múzeumban megrendezett retrospektív kiállítása, amely egyedülálló léptékű a régióban és Magyarországon, a legfontosabb installációit, kollázsait, fényképeit, művészkönyveit, filmjeit, festményeit és objketjeit mutatja be. Legtöbb filmje most első ízben szerepel kiállításon.

Stilinović szerteágazó munkásságában az ideológiai jeleket és azok társadalmi vonatkozásait vizsgálja. A hetvenes évek óta a legkülönfélébb médiumokon keresztül próbál választ adni olyan kérdésekre, mint hogy megfoszthatók-e a szimbólumok, színek, szlogenek politikai és művészeti kontextusuktól vagy miként helyezhetok át másikba. Művei az irónia, a paradoxon és a manipuláció eszközeivel kritizálják a politikai nyelvhasználatot, a művészet intézményi hierarchiáját, illetve a pénz és a munka szerepét a társadalomban.

1975-től tagja volt testvérével és barátaival a Hat Művész Csoportja nevű formációnak, melynek nyilvános helyeken végbevitt kiállítás-akciói lehetővé tették a muvészetről folytatott eszmecserét avval a közönséggel is, amelynek nem szokása kiállítások látogatása.

A nyelv iránti érdeklődés Stilinović legtöbb korai munkáját alapvetően meghatározza. Kollázsaiban a nyelv elsősorban a vizuális jellel összefüggésben jut szerephez, amikor a költői nyelvet, a politikai szólamokat és a mindennapi kifejezéseket alkalmazza. Művészkönyveiben és fotómunkáiban olyan, a munka témájára vonatkozó jelszavakat használt, amelyek a termelést és a haladást ünnepelték, a munkásosztály forradalmának marxista frázisai, metaforái és szimbólumai voltak.

Különös figyelmet szentelt a vörös szín szimbolikájának számos munkájában, például a Vörös-Rózsaszín c. installációban (1970-es évek), törekedett arra, hogy a színt köznapibb és ideológiai tartalmától megtisztított formában használja.

A nyolcvanas években született, több száz darabból álló művében, A holtak kizsákmányolása című installációban az értelmüket vesztett, kiüresedett jelekkel foglalkozik: legyen szó akár a kommunista ideológia jelképeiről, akár letűnt művészeti jelenségekről, mint az orosz avantgárd vagy a szocialista realizmus. Stilinović szerint a művésznek – saját magát is beleértve – tisztában kell lennie azzal, hogy a halott jelek használata kizsákmányolást jelent.

A Munkák pénzzel ciklusban megmutatkozik kritikai érdeklődése a pénz társadalmi jelentősége, a pénz szerepét meghatározó rituálék, konvenciók és ideológiák iránt. A kiállítás címét is adó Húzd rá! (Énekelj!) (1980) című munkában Stilinović a homlokára ragasztott pénzzel mutatkozik, mint olyan művész, aki ki van szolgáltatva a társadalmi működésnek, vagyis mások nótáját húzza. A művész szerepével több művében is foglalkozik, például a Művész munka közben (1978) című fotósorozaton (mely a Ludwig Múzeum gyűjteményi kiállításán szerepel), vagy annak a feliratnak a formájában, mely a legismertebb munkái közé tartozik A MŰVÉSZ, AKI NEM BESZÉL ANGOLUL, NEM MŰVÉSZ ( 1992).

A kiállításhoz kapcsolódóan átfogó, angol nyelvű katalógus is megjelenik, többek között Branka Stipancić, Georg Schöllhammer, Ellen Blumenstein, Ana Janevski írásaival.