Művei a múlandóság intenzív tapasztalatát közvetítik és civilizációkritikai kérdéseket vetnek fel. Az anyagokkal és technikákkal való kísérletezés adja alkotásai sajátos érzéki minőségét és formai sokrétűségét.
A Vacsora című utolsó sorozatában Botond megidézi a passiótörténetet és más keresztény témákat dolgoz fel. Leonardo Utolsó vacsorája, Veronika kendője és a Torinói lepel változatainak hordozójaként a teherautó-ponyvát választotta, hidat képezve ezáltal a keresztény kultúra archaikus témái és a jelen között.
Leonardo Utolsó vacsorája művészek számtalan generációját ihlette másolatokra és parafrázisokra. A kétdimenziós freskót Botond kiterjesztette a térbe, sajátos térinstallációt alkotott. A Vacsora tér–képként a nézőt a mű aktív részesévé teszi, s központi műként egyfajta szakrális centruma a kiállításnak.
A Torinói lepel, amelyben Jézust a keresztrefeszítés után eltemették, relikviaként tisztelt. Botond a teherautóponyván egy emberi test struktúráját dolgozta ki, s ezzel az absztrakt hamisítással új fényt vetett a kétséges eredetű kultusztárgy körüli folyamatos vitára.
Veronika kendője, amelyen Jézus arcképe mint az igazi képmás (Vera icon) látható, Botondot 14 darab saját változat elkészítésére inspirálta.
A Vacsora műcsoport nyitott diskurzus a vallásról és a keresztény hitről: a művész a nézőt arra készteti, hogy az általa teremtett üres helyeket saját tapasztalataival és érzelmeivel töltse meg.