A kiállítás címadó munkája egy többcsatornás videoinstalláció, ahol maga a művész a központi figura, a művészetről, valaki más munkáiról beszél. Tekintete szuggesztív, és bár a szöveg kivehetetlen, a néző pillantása mégis nehezen halad róla tovább.
Változás című installációja egy meghatározhatatlan, ámbár ismerős tér manipulációjának a története, a Terjedés pedig egy ritmikusan hömpölygő embertömeget mutat.
Eike legújabb nyomatain a megfigyelés eszközeivel felszerelt fura épületrészleteket látunk, olyan konstrukciókat, amelyek a valóságban is léteznek, mégis, most a művész manipulációja nyomán inkább egy építész futurisztikus víziójának tűnnek.