Az elmúlt néhány évben mediális eszköztára kiegészült a fotó műfajával, melyről több sorozatnyi fekete-fehér fotó- és fotó-alapú mű tanúskodik. Mind a printek, mind a fotók magukon hordozták a festői szemlélet jegyeit, ahogy a társadalomkritikai indíttatás is közös jellemzőjük.
Szarka újabban visszatért a festéshez és a rajzoláshoz, ám művei létrehozásához gyakran nem hagyományos alapanyagokat is használ (pl. műtermében felgyűlt hulladékanyagok jelennek meg hordozófelületként), amely egyfajta visszatérés a művész saját, ’90-es évekbeli gyökereihez is.
GYIK (FAQ) című kiállításán legújabb, tojástemperával festett képeit mutatja be. Kiállított festményein a kortárs vizuális kultúra jeleit használja, melyeket az eredeti kontextusuktól megfosztva, roncsolva, töredékesen vagy átalakítva helyez kompozícióiba. A grafikai és a tipográfiai design módszereit is alkalmazva, gyakran feliratok beiktatásával szűkszavú, szikár, ugyanakkor enigmatikus képeket hoz létre.
Zavarba ejtő az, ahogy Szarka mindezt a festészet műfajában tálalja, mert a megfestés módja szándékoltan nem steril és perfekcionista, a művész esetlegességekkel, szándékolt rontásokkal valamint a különböző festőiségű felületek kombinálásával gondoskodik az érzéki dimenzió, a személyes kézjegy jelenlétének tudatosításáról, amely egyfelől a közeliséget, az alkotási folyamat auráját sugallja, másfelől a tartalom vonatkozásában elidegenítő szereppel bír.
Az intellektuális indíttatás és megközelítés előtérbe helyezését erősítik azok a brand- vagy szlogenszerű feliratok, amelyek a művek többségén megjelennek, s elsősorban olyan témák irányába terelik gondolatainkat, mint a művésznek a mai társadalomban betöltött szerepe, illetve a művészet megnyilvánulási területeihez, felületeihez való viszonya.
A művész korábbi műveivel összehasonlításban a folytonosságot leginkább a tartalmi és formai redukció tekintetében találjuk meg. Szarka munkái óvakodnak a tartalom túlmagyarázásától, szokatlanul és néha talán elsőre kényelmetlenül nagy teret hagynak a felfedezésnek és a szabad értelmezésnek, így szembesítve nézőjüket időről időre azzal a kérdéssel, hogy mi lehet, mi legyen korunkban a művészet szerepe.