Orosz reneszánsz 2.0

2012. június 15. – július 28.
MegnyitóOpening: 2012. június 14. 19:00
KurátorokCurators: Hans Knoll, Vasilina Verdi
Az „orosz reneszánsz” elképzelése időről időre ismét felbukkan, történelmi sorsfordulónak számító jelenségeket követően. Punk zenekarok (The Stupids) és irodalomtörténészek (Dmitrij Lichachev) témái között éppúgy szerepel, mint korábban Bergyejev – az ún. Filozófusok hajóján a 20. század elején az uralkodó rendre negatív hatásúnak ítélt, s ezért deportált intellektuelek egyikének – fogalomtárában, aki spirituális reneszánszként határozta meg. Ám nincs ez másként most sem: az állandóan átalakulóban lévö oroszországi létben a fellendülés és átalakulás vágya ma is intenziv. S mindez kortárs müvészek munkáinak témáiként is megjelenik, sokszor utopikus, sokszor ironikus formában.

A művészeti aktivizmus a orosz kortárs művészeti színtér egyik legnépszerűbb trendje. A PG-Group a Rasztafari mozgalom követőjeként kezdte működését s fokozatosan alakult át radikális politikai csoporttá. A 2009-ben Szomália már itt van című projekt részeként bemutatott különös poszter 2012-ben nyomasztó, valóra vált próféciának tűnik. Oroszország a következő palota-forradalom határán áll.

Alexander Brener azon kevés művész egyike az orosz szcénában, aki már a ´80-as évek óta folyamatosan kritikus pozíciót képvisel: radikálisan utasítja el a társadalom terén változtathatatlannak tekintett körülményeket. Most bemutatott, Barbara Schurz-cal közös rajzain az írott szöveg is fontos szerepet kap.

Victoria Lomasko – a társadalomkritikus szkeccsek mestere. A bírósági tárgyalásokon és fiatalkorúak börtöneiben készült rajzai hatásukat a Snow Revolution (Havas Forradalom) krónikáiban fejtették ki. A Nagy találkozás sorozat kifejező erejű riport a modern orosz történelem legnagyobb demonstrációjáról, ami 2011.december 10-én, a moszkvai Bolotnaya téren zajlott le.

Victor Ribas a maszkulinitás (hadi technika, tankok, sorozatvetők) és feminitás (szoptató nő, ballerina, stb.) szimbólumait kínálja elemzésre. A lézergrafika expresszív technikája segít az emberiség életre és halálra vonatkozó legmeghatározóbb szimbólumaira rávilágítani.

Polina Kanis Tojások című, a Kandinszkij díjat „az év új művésze“ kategóriában 2010-ben elnyert lendületes videója orosz meséhez kapcsolódik, azaz tradicionális történet érvényességét vizsgálja.

Ugyancsak hagyományos formák Ivan Groshkov munkáinak kiindulópontjai is: a vizualitás korábbi toposzainak kritikáját közvetítik mind objektjei, mind rajzai, poétikus módon, ám ugyanakkor az iróniát sem nélkülözve.

És mi a helyzet a reneszánsszal? Alapvető alkotórésze az orosz művészetnek és létnek, s időről időre előtört abszurd és kegyetlen orosz lázadások formájában, vagy épp jól szervezett polgári megmozdulásokéban, ahogy a közelmúltban a moszkvai Bolotnaya téren és Sakharov Sugárúton megmutatkozott…

Kiállitásunk a bécsi Brotkunsthalléban röviddel ezelött bemutatott kiállitás újabb, tisztábban társadalomkritikus profilt mutató verziója.