Műveiben visszatérő motívumok az emberi környezet és a fény. Ahogy tudatosabbá vált és elmélyült a fénykép iránti érdeklődése, próbált közelebb férkőzni magához a fényhez, eltávolodva a visszavert fénytől és közelebb jutva közvetlenebb, tisztább, sugárzó formájához, és ezt visszavezetni a visszaverő felületre, ami a kép maga.
A 2007 óta készülő Galéria (A művészet fénye) című fotósorozat, mely önálló és nagyobb terjedelmű válogatásban először Székesfehérváron mutatkozik be, hazai és nemzetközi művészeti múzeumok és galériák mennyezeti világítási eszközeit, felülvilágító szerkezetét, fényviszonyait és a felülről érkező fényt ábrázolja a tárgynak és az alkotó elgondolásának megfelelő absztrakt geometrikus megközelítésben.
A téma kontextusát részben az adja, hogy a galéria és a múzeum mára a művészeti reflexió önálló területévé vált. A feltárt összefüggések és határterületek (művészetelmélet, történet, esztétika, szociológia, ideológia, politika, építészet és design, üzlet stb.) folyamatosan visszahatnak magukra a művekre.
A műtárgyak megvilágítása minden galéria, minden művészeti megmutatkozás elemi és „anyagtalan” feltétele. A világítás befolyásolja, alakítja a kiállított tárgyakat és ezek terét, az élményt, a légkört, a hatást és a befogadást.
A kortárs múzeumi téralakításban jellegzetes elem a hatalmas bevilágító mennyezet, mely kifinomult belsőépítészeti, anyagbeli, technológiai és design megoldások szintézise; természetes fény közvetítésére és mesterséges világításra egyszerre szolgáló felület.
A fotográfiának egyedülálló lehetősége nyílik arra, hogy külön figyelemben részesítse ezt a fajta fényt. A műveket helyzetbe hozó világítás a művészet fényévé válik, hogy végül a fény művészete legyen belőle.