Igen-Nem művészet

2012. november 5. – november 30.
MegnyitóOpening: 2012. október 31. 20:00
MegnyitjaRemarks by: Aknai Katalin
KurátorokCurators: Benkő Zsuzsanna, Zombori Mónika
De hát van-e egyáltalán ilyen? Vagy nem lenne helyesebb, ha Igen–Nem koncepciókról beszélnénk, Pozitív-Negatív világképekről, vagy a Jó és a Gonosz örök ellentétéről? A kínai filozófia kezdetein a három-és-fél ezer éves Yin Yang fogalompár áll, amely eredetileg az árnyékos völgy és a napsütötte hegyorom összetartozását jelentette. Grafikai ábrázolása, az egymásba hurkolódó, és így együtt egy kört kiadó sötétebb és világosabb idom ma már az egész világon jól ismert, és mindenütt a jó és a rossz princípiumainak a szétválaszthatatlan egységét jelenti.

Lehet, hogy az európai művészet vége olyan értelemben hasonlít a kínai filozófia kezdeteihez, hogy az utolsó avantgárd izmus megint eljutott az alap-princípiumok szűkszavú jelöléséhez. A művészek lemondtak az ábrázolás valamennyi megszokott fajtájáról, sőt, az absztrakt művészet kifejezési formáinak a repertoárjáról is, és arra törekedtek, hogy csak néhány jelre vagy szóra redukált eszközökkel tolmácsolják a gondolataikat. A közönségnek pedig az lett a dolga, hogy működésbe hozza műveltségi anyagát és fantázia-világát, mert hiszen a műélvezet is megváltozott eközben: a szép passzív élvezete átadta a helyét a rácsodálkozás és a felismerés bonyolultabb örömének: a művek megalkotását ugyanis a néző fejezte be azzal, hogy intellektuális világának és érzelmi elkötelezettségeinek a nyelvére fordította le az eléje tárt szűkszavú jeleket.

A művészeti alkotásnak tekintett szó- és képrejtvények eme divatja csakhamar nemzetközi mozgalommá vált, és az 1960-as és 1970-es években tetőzve Concept Art (vagy konceptuális művészet) néven vonult be a lexikonokba. Volt egy populárisabb testvére is, amely inkább az alternatív körökben terjedt. Itt az új művészeti divatnak azt a tulajdonságát használták fel, hogy a művek kis helyen is elfértek, és mivel a méretük bélyegnagyságtól a levlapig vagy a borítékban is elférő grafikákig terjedt, olcsón voltak előállíthatók és sokszorosíthatók, az akkori posta pedig majdnem költségmentesen továbbította őket. Ez az egész világot áthálózó csere tevékenység a Mail Art (postai művészet) elnevezést kapta. És ez a Network lett az internet őse, a világháló első, kommersz információk helyett még csak művészeti élményeket továbbító formája.

Perneczky Géza Yes-No eseményeket megörökítő grafikai sorozata 1972 és 74 között készült Kölnben, az általa tartott gimnáziumi órák alatt, a tanítványaitól kapott papundekli keménységű rajztömb-hátoldalak, és a rajzteremben felgyűlt különböző eredetű színes nyomtatványok felhasználásával. Az egyes lapok eredetileg kollázs és guache technikával készültek. A sorozat megszületésének az volt a háttere, hogy 1972-ben a művész – bekapcsolódva a nemzetközi Mail Art hálózatba – Yes és No feliratú gumipecséteket készíttetett, majd pedig más formában is megpróbálta a yin-yang logó mintájára „világ-jelképpé“ növelni a Yes-No fogalompárt.

Mivel a lehetőségei korlátozottak voltak, fotósorozatok és különböző grafikai művek segítségével igyekezett formát adni az egyébként monumentális méretekben elgondolt, és egész országokat vagy kontinenseket foglalkoztatni óhajtó nagyszabású Yes-No performanszainak. A terv azonban megmaradt a rajzterem négy fala között, és a grafikák legnagyobb sikere az lett, hogy a 10-12 éves tanulók meg¬csodálták a színes fotók és az ecsettel festett részletek zökkenőmentes átmeneteit – „mintha minden igazi lenne”. A lapok ezután egy szekrénybe kerültek, ahonnan csak négy évtized múltán kerültek elő. Ekkor electro-printtel lettek megismételve.

A kiállításon bemutatásra kerülnek a Yes-No fogalompárral az 1970-es évek elején tett művészeti kísérletek egyéb megfogalmazásai is: fotók és printek egészítik ki a kollázs sorozatot. A kiállításhoz katalógus is készült, melyben Zombori Mónika tanulmánya teszi teljessé a fogalompárról alkotott képet.