Hogy történelmünkben mikor találkozhattunk először fénynyomatszerű jelenséggel, nem tudhatjuk. /…/ Csupán sejthetjük, hogy először talán az ősember figyelhette meg saját bőrén a napfény expozícióját, a világosan maradó foltokat karperecei, nyakában hordott amulettjei, vagy a testére vett állatbőrök alatt.
Az első fotogenikus lenyomatok ekként adódhattak és válhattak az észlelés, majd a felismerés működtetőivé, hogy aztán nagyon sok idővel később a mesterségesen festett anyagainkon is megfigyelhessük az expozíció reciprok jelenségét: a fakulást. Mindezek kapcsán olyan szavakkal bővíthettük szótárunkat, mint az említettek, továbbá mint photogenic drawing, fotogram, fény-nyomat.
A legkorábbi tanulmányozható eset ezek sorában Henry Fox Talbot nevéhez fűződik, aki mintegy százötven évvel ezelőtt hozta létre az első fény-nyomatot – photogenic drawingot, ahogy nevezte. A fényérzékenyített papírra helyezett zabkalászok olyan illúzióval illetik szemünket, hogy szinte valóságosnak láthatjuk őket. Ekkortájt 1839-et írtak. /…/
Polgár Csaba jellemzőjeként említhetjük, hogy nem az érzékenyített fotoemulziót választja eszközéül, hanem egy direktebb lehetőséget, a köznapit, a feketére festett klottvásznat. /…/ Fény-nyomatai a photogenic vagy a fotogram-nyomatokkal ellentétben, mindig pozitív, vizuális képletek.
A fény itt nem éget, nem feketít, hanem kigyengít, fehérít. Ahol a fehérség ott az eredet. A sötétség mindig a közelit, az éppenit testesíti. /…/ Nagy kedvvel művel még egy rokon technikát, az átnyomásét, a frottázst. Ezek zöme olaszországi utazások során készült. Klasszikus latin szövegek, antikvák, sírsztélék arcképei, ornamentikák tűnnek fel…
Attalai Gábor