Maradványérték

2013. április 26. – május 31.
MegnyitóOpening: 2013. április 25. 19:00
Az acb attachment első kiállításán Szalay Péter a tárgyi emlékek megőrzésének és prezentálásának bevett formáit vizsgálja, és kombinálja az újrahasznosítással.

A közös kulturális emlékezet fenntartására és tárgyi emlékeinek gondozására létrehozott intézmények reprezentációs technikái visszahatnak magára a közös emlékezetre. Szalay Péter a régészeti és néprajzi múzeumok prezentációs eszköztárából merítve egy fiktív építészeti és tárgyi emlékegyüttest hoz kiállítási szituációba: az acb Galéria terének felújítása során keletkezett építési törmeléket.

A bontás során keletkezett sitt – építőanyag, építészeti tagozatok, kidobásra ítélt tárgyak és azok elemei –, mintha egy ásatásból előkerült összefüggő tárgyegyüttes volna, kerül kiállításra. Szalay ezeket az elemeket rendszerezi, csoportosítja és dolgozza föl, melynek eredményeként ez a fiktív emlékanyag a falra, a térbe és tárlókba kerül a rendszerezettség és az irányított emlékezés látszatát keltve.

A művész gesztusa számos átgondolásra érdemes következménnyel jár. Az egyik ilyen a kortárs művészet és a történetiség viszonya, amely az idődimenzió miatt szükségképpen relatív. Jelen esetben az alkotó pusztán a reprezentáció eszközével élve történelmi emlékké nyilvánít valamit, ami nem feltétlenül az.

A kiállítás másik fontos felvetése a műtárgy fogalmokörét érinti. A kiállítás anyagául szolgáló tárgyi elemek egy műtárgyak prezentálásával és értékesítésével foglalkozó intézmény teréből származnak. ’Újrahasznosításuk’ és kiállításba helyezésük révén új státuszt nyernek, műtárgyak keletkeznek belőlük, amelyek megszemlélhetők, felkínálkoznak az értelmezésnek és értékesíthetők.

Erre a státuszváltozásra reflektál ironikusan a kiállítás címe: a többek között a számvitelben is használt „maradványérték”, mely jelentése szerint az egy adott eszköz hasznos élettartamának végén realizálható, becsült piaci érték. A kiállítással összefüggésben azonban a szóösszetétel elemei külön-külön is referencialitással bírnak.

Szalay Péter, bár szobrászként diplomázott, változatos médiumokkal dolgozik, mint az objekt, installáció, lightbox, performansz, video. Művei gyakran működő gépek, melyeket egyszerű anyagokból, és talált tárgyakból, vagy azok elemeiből hoz létre. Művészetében szerencsésen ötvözi a Kelet-európai konceptuális és neokonceptuális művészetből ismert barkács-esztétikát a technika legújabb vívmányaival.

Szalay alapvetően intellektuális munkáiban minden esetben kiemelt a tárgyi megvalósulás (működés, anyaghasználat) jelentésképző funkciója, mely fontos dimenzióját képzi az értelmezésüknek. Munkáinak tematikája az egyszerű fizikai jelenségek metafizikai tartalmaira való rácsodálkozástól a jelen társadalmi, kulturális és művészeti jelenségeire adott reflexiókig rendkívül sokrétű.

Kritikus attitűdje a műveiben gyakran felbukkanó iróniában is tetten érhető, mely időnként nyelvi, máskor vizuális játékok, gegek formáját ölti.