A kiállítás olyan cseh és szlovák nőművészeket mutat be, akiknek művészeti karrierje szemlélteti a romákkal szembeni strukturális elnyomás működését, és egyben példák arra vonatkozóan is, hogy hogyan lehet ez ellen az elnyomás ellen lázadni, hogyan lehet a többség dominanciáját elutasítva új roma női identitásokat konstruálni. A kiállított alkotások és a Daily Dzessika Magazin is akörül a kérdés körül szerveződik, hogy nőművészként hogyan nyerhetnek látható pozíciót, és amint megérkeznek ebbe a pozícióba, hogyan tudják azt átírni.
A humor kifejezőerejét mozgósító művek sem spontán játékok, vagy teátrális maga-mutogatások, hanem ritualizált produkciók, amelyeket az elnyomás alatt és annak hatására alakítanak és ismételnek, a tabu hatalmát bevetve, és a kirekesztés horrorja elől menekülve. A paródia szubverzív erejét pontosan úgy használják, ahogy azt Judith Butler érti: „visszautasítják és átformálják a törvényeket, hogy azok ellen használják őket, akik azokat létrehozták”.
