Kis Róka vizuális szótára számos különböző képi hagyományból merít: a szenvedés keresztény ikonográfiájától kezdve a b-kategóriás horrorfilmeken át a lokális történelmi festészet ábrázolási tradícióiig. Véres tömegjeleneteiben minden erőszak a dominanciáról és a férfihatalomról szól, amelynek megnyilvánulásai történelmi és mai napig is létező tapasztalatot jelentenek mindazok számára, akik a közép- és kelet-európai társadalmakban születtek és nevelkedtek.
Kis Róka kifejezésmódjában a késő-reneszánsztól a 19. század végéig tartó festészeti hagyomány keveredik a huszadik század eleje expresszionista festészetének felfogásával. A művész gyakran használ klasszikus kompozíciós mintákat narratív tablóinak előképéül, ezzel is erősítve a feszültséget tartalom és forma között.
Kis Róka festményei a közelmúltban a narrativitás felől a festőibb megközelítés irányába mozdultak, amelyben a válogatott erőszakos cselekmények részletekbe menő ábrázolása helyett a festészet expresszív eszközeire helyeződik át a hangsúly. Ebből adódóan a képek motívumrendszere is egyszerűsödött, a képeken szereplő figurák már inkább egy-egy stádiumot ábrázolnak.
A Kihalni tudni kell című kiállítás a jelenkori társadalom torzképét rajzolja meg egy lehetséges jövőn keresztül, mely a nagyvilágban és Magyarországon mostanában kulminálódó gazdasági és társadalmi problémákra adott szélsőséges reakciók egyik potenciális végkifejlete. A napjainkban érezhető gazdasági és társadalmi különbségek kiéleződése látványos torzulásokat okoz szerte a világon. A jóléti társadalmakban a gazdasági lecsúszást megélő tanácstalan tömegek egyre dühösebbé és manipulálhatóbbá válnak az általuk nem befolyásolható tendenciák miatt. Az emberek, talán a vágyott rend létrehozása okán, egyre szélesebb körben hisznek abban, hogy az erőszak megoldás lehet a problémákra.
A kiállításon szereplő festmények ennek a folyamatnak egy előrevetített lehetséges végstádiumát ragadják meg, ahol az egyén magára maradt lényként néz szembe a saját maga által elkövetett tettekkel. Az eljövendő Armageddon várása minden kultúra része. Korunkban talán a film műfajában jelenik meg a legszembeötlőbben – és a szélesebb tömegeket leginkább elérő módon – az emberi civilizáció valamilyen külső vagy belső ok miatti megsemmisülésével kapcsolatos félelem, illetve az elképzelt poszt-apokaliptikus állapotok ábrázolása (nem egy filmnek ezek közül, mint pl. az Éhezők viadalának, irodalmi a kiindulása), a pusztulás és az emberi lealacsonyodás ott fellelhető képeivel mutat szoros rokonságot a Kis Róka által bemutatott világ.