A levegőben lógó fekete lepel furcsa kérdőjelként van jelen a néző számára, mely puszta lényével – az elleplezéssel – egyben valaminek a leleplezését is ígéri. Olyan határ, amely eleve átlépésre készült.
A lepel alá érve a látvány kiegészül egy dallammal. Mély zengésű, a melódiát és a hangzást feszültségben tartó, mégis talán ismerősként ható vonószenét hallhatunk, – a’ The Doors’ zenekar ‘Not to touch the Earth’ című átiratát -, amiből beugorhat a jól ismert zeneszám „Run with me” refrénje is.
Ahhoz, hogy megtudjuk a titkot, amit a lepel rejt, be kell lépnünk a mű aurájába – meg kell állnunk a bevásárló központ alapvetően dinamikus és folyamatos vándorlásra kialakított terében. A megtorpanással, tekintetünk felemelésével léphetünk tovább. A lepel alatt pedig egy új, távolinak tűnő helyre kerülünk.