Ebben az eszmetörténeti és logikai kontextusban értelmezhetők Albert Ádám struktúrái is, amelyek elemei és viszonyrendszerei azonban titkokat, személyes történeteket, szokatlan jelenségeket és nehezen dekódolható jelentéseket is magukba foglalnak.
Ráadásul Albert nem csupán a jelentések és a jelenségek struktúráinak „játékára” épít, hanem a játék vonzerejére, formai felépítésére, design-jára is gondot fordít, hiszen az egyes elemeket esztétikai szempontokat is érvényesítve tervezi meg és hangolja össze.