A poligonális, sokszögekből építkező absztrakció különleges formájával foglalkozik Szalay Péter új munkáiban. A „talált objekteket”, a 60-as évek tárgykultúrájának mementóit, nagyszüleink vitrinben féltve őrzött porcelánfiguráit duchamp-i gesztussal nem kézi munkával transzformálja, hanem egy kémiai átalakulás folyamán – kristályszerkezettel vonja be, építi át.
Egy másik módszere szintén „gépiesen” jön létre, amikor egy sokszögű struktúrát húz rá az alapformára, majd 3D-ben kinyomtatja. Mindkét eset egyedi absztrakciós gondolkodás eredménye, amelyben egyfajta formai redukció jön létre.
A művek Kósza Sipos László
Kristályváros című kiállításában láthatóak.
