Realizáció: Vera Muhina szobrának átértelmezése (az élő szobor születése)
Az eredeti: A munkás-paraszt összefogás jelképeként egy férfi és egy nő feltartott kalapáccsal és sarlóval (forradalmi jelvény) lendületes pózban áll. Muhina szobra az 1937-es párizsi világkiállításon a szovjet pavilon ormán állt, később a Moszfilm Stúdió emblémája lett. A köztudatban a Szovjetunió szimbólumává általánosult.
Átértelmezés: Azonosság: a férfi és a nő figurája a legmélyebben ható konvenció, a legkisebb kollektivitás-egység. Lendületesen előrelépő póz.
Eltérések: A sarló-kalapácsot könyv helyettesíti. A szobor reprodukciója a könyvben kiindulópontja az átértelmezésnek, s egyben az átértelmezés része. Az új kontextusban a könyvhöz kapcsolódik az írás a ruhákon: a művészettörténet legfontosabb neveinek felírásával jelződik a világ művészete. A férfi és a nő nem két osztály kifejeződése, mint az eredetin, hanem az osztály nélküli világ legkisebb egysége.
A helyszín: Hősök tere. A mindenkori politikai hatalom reprezentációjának színtere. Budapest egyetlen sugárútjának végpontja. A sugárút a város szívéből indul, hogy kiérve a természetbe megpihenjen. A lendületet a Millenniumi Emlékmű félköríves alakzata zárja le. Itt láthatók az ezeréves magyar történelem legfontosabb személyiségei. A tér bal oldalán a régi és egyetemes művészetet a Szépművészeti Múzeum, a jobb oldalon, ezzel szemben, a Műcsarnok – változó kiállításokon – a mai művészetet képviseli. E tér geometriai középpontja volt a helyszíne az átfunkcionált szobor elkészítési aktusának.
Közvetlen indíték: G. A. Cavellini, olasz művész jelenléte és művészeti koncepciójából adódó lehetőség: az öntörténetírás. Cavellini kézírásos munkái saját képzelt vagy valódi történetének részei, melyet mások meztelen testére vagy tárgyakra, saját ruhájára írt. Az akcióban Cavellini szimbóluma azoknak az olasz művészeknek, akik a történelem során az európai kultúrát hozták Magyarországra. (Köztudomású a magyar kultúra fejlődésére tett erős olasz hatás.)