Szövényi Anikó
Random helyzetjelentések Londonból XV.
Time Out szörf
Az aktuális kiállításokról szóló galéria-listát minden kétséget kizáróan elvesztette. Annyi baj legyen, akkor ad egy esélyt a lokális szelekciónak, lebaktatott az újságoshoz programforrásért, egy Time Out-ért.
A szerkesztők legnagyobb betűkkel az ICA-t tanácsolták megtekintésre. Rendben, legyen így.
A terepet itt most a kemény, szikár minimalizmus uralja. Az alsó szinten egy holland ikerpár, L.A. Raeven videoinstallációi, a Wild Zone 1 és 2 döbbentenek. A Raeven testvérek fiatal anorexiás lányok, akik kidolgoztak maguknak egy étkezési szabályrendszert, miszerint mindent pontosan kimérve, ugyanannyit esznek és isznak mindketten, kalóriákat számolva pedig fejenként épp fele annyit, mint egy egészséges embernek szükséges. Így aztán fogyasztásuk és a súlyuk is együttesen adja ki egy felnőtt nőét.
A bemutatott videók egyikén saját maguk szerepelnek koszos ruhában, sötétre festett szemekkel miközben lassú, ritualizált mozdulatokkal mérnek maguknak bort, vizet és csipszet [ pic01 ] . Másik videójukon hasonlóképp cselekszik egy fiú ikerpár [ pic02 ] és a harmadik vásznon pedig az egyik fiú sorolja a Raevenék felállította étkezési szabályokat [ pic03 ] . A kiállítótermekben borospoharak és csipszes zacskók elszórva a földön, plusz a művészek szándéka szerint valami folyamatosan árasztott testszagot is kellene éreznie a hősnek, de ezt sajnos nem sikerült észlelnie. Mindegy, lényeg, hogy az ikerpár "esztétikai terrorizmusra" felfűzött munkásságában nem találni hibát, szándékuk – tüntetni a társadalom idealizált testképei ellen – célba talál őszinteségükkel.
Az ICA felső emeletén szintén videók, Annika Larsson két munkája pörög. A hideg elegáns Dog ügyesen balanszíroz a majdnem-üresség határán. Formavilága szigorúan divatos, mint tökéletesen vasalt szürke öltönyök szürke háttér előtt, és tematikája is határozott – a behódolás, mester/szolga viszony feldolgozása.
Larsson egy Strauss indulóval vezeti fel szereplőit: az idősebb szürkeöltönyös kutyával ill. a fiatalabbik térdeplő párnával jelenik meg. Utóbbi letérdel és az idősebb többször körbejárja – a közeli képek (lánc, bőrkesztyű, nyakkendő), az ismétlődő szűk-szigorú kompozíciók amolyan birodalmi ikonográfiára hajaznak. Az alárendelt viszony a mozi végére szó szerint feloldódik, amikor is a dominátor figura cukrot ad a fiatalnak, az jóízűen szopogatni kezdi, majd befejezésül elengedi a kutya pórázát. [ pic04 ] [ pic05 ]
A Poliisi éjszaka játszódik egy masszív neoklasszicista téren, a téma az előzőhöz hasonló bár nem annyira szofisztikált: három rohamrendőr kivisz a térre egy eszméletét-vesztett zsokét, lerakják a földre, nézik egy ideig, majd egyenként belerúgnak. A fickó felébred, majd térdén csúszva-húzva elvezetik. [ pic06 ] [ pic07 ] [ pic08 ] A kettőt előre egyet hátra vágástechnika és a laza tempójú műanyag zene kellemes tudatállapotba juttatják a nézőt.
A TimeOut-délután következő programpontja a Gasworks, ahol Harold Offeh rövid videóit lehet megtekinteni. A hős kedvence a 4 Ways to Feel Amazing, amolyan a harcos hétköznapokra szóló négy baráti fejtegetés vagy jótanács, úgymint "celebrate your uniqueness" [ pic09 ] / "be here and now" / "nurture yourself for a day" [ pic10 ] / "stop comparison-shopping" [ pic11 ] (pongyolán: ünnepeld az egyediséged / élj az ittésmostban / kényeztesd magad egy napig / hagyd abba az állandóan másokhoz hasonlítgatva vásárlást).
Másik, nagy népszerűségnek örvendő mozijában, a Smile-ban Offfeh arca látható végig, ahogy a Smile c. Nat King Cole szám alatt próbál végig mosolyogni, eleinte természetesen, majd mind görcsösebben
Valószínűleg a ghánai származásából adódó tapasztalatok késztették az Illegal Alien Invaders c. számítógépes játék elkészítésére, ahol a játékos csempészkamionba beszálló idegenekre lőhet, így akadályozva meg bevándorlásukat [ pic12 ] . A játék második felében hasonlóan könnyed a feladat, egy gomb folyamatos nyomva tartásával az "Illegális Idegen Emigránst" úgy el kell árasztani lehetetlen mennyiségű hivatalos nyomtatvánnyal, hogy az lehetőleg belefulladjon [ pic13 ] [ pic14 ] .
Az idegenség itt igen hétköznapi skizoiditását tárgyalja az Alien at Large c. munkában is [ pic15 ] : egy forgalmas sétálóutcában járkál a művész az arca elé applikált nagyítóüveggel, ami a faji jegyeket groteszkül hangsúlyozza és torzítja.
Végül pedig, ha már azon a környéken jár hősünk, gondolta beugrik a Milchbe, ahol Vanessa O’Reilly nagyméretű Premises névre hallgató falrajz sorozatába ütközött. A filmekből vett képidézetektől nagyon nem fogott padlót, de el kellett ismernie annak az ötletnek a frissességét, hogy a rajzok az őket megvilágító lámpákkal együtt tettek ki egy-egy műtárgyat. [ pic16 ] [ pic17 ]
Az eltömődött mozgóképreceptorait pihentetendő a nap végén egy csodálatos Klee kiállítással jutalmazta meg magát [ pic18 ]. Õszintén be kell vallania, hogy gyakorlott túrázó létére eleddig még sohasem tapasztalt magán olyan birtoklási-hormon rohamot, ami akkor a Hayward galériában rá-rátört a mester némely ritkán látható műve előtt. Egy-kettőt egyszerűen leakasztott volna és futott volna vele, ki a világból valami csöndes pontig, ahol leülhet a vászonnal és csak nézheti az idők végezetéig.
Persze a dolgok most sem így alakultak.