A szükséges plusz

Kis Varsó


A szükséges plusz

A képzőművészet hatásmechanizmusa végtelenül finom vonalak hálózatából áll. Érzéki és intellektuális kvalitások sorát kínálja, cserébe csupán igényességet vár nézőjétől.

Egy kiállítás esetében a hatás a meghívónál kezdődik. Olyannál, ami egyszerűen kitűnik a többi közül. Meghívót mindenki nyomtat, aztán postázzák a címlistákra, vagy csak egyszerűen flyerként osztogatják. A legtöbb kiállítóhelynek megvannak a kialakult meghívó-tervezési szokásai, már a layoutból tudni lehet, hová invitálnak, csak azután azt, hogy mire. Nincs ez másképp a Kis Varsónál sem, a meghívót forgatva a KV identitás a szembeötlő elem, csak ezután látom meg az aktuális nevet.

Mégis kitűntek a nullás évek első tavaszán a KV postázott kártyái. A felnagyított karton vonatjegy és a lekicsinyített forradalmi plakát meglepő ötvözete erőteljes, szuggesztív hatással bír: mindkettő a múltat idézi, míg a logo betűtípusának kihagyásos technikája jövőbeni beteljesülést ígér. Egy független helynek stílusa kell, hogy legyen. Amilyen ritkán jön létre Budapesten ilyen kiállítótér, annyira passzolnak a részletek. Egy évtizede az Újlak meghívója mindig más volt, most a Kis Varsóé mindig azonos.

A független kiállítóterem jellemzője (!), hogy művészek irányítása alatt áll. Fenntartó szerv nincs, sem fizetés. A kiállítások kivitelezésére nagyfokú kreativitás jellemző. Minden mozzanat újra van gondolva, műtárgykészítői igényességgel átgondolt és végrehajtott részletek. Nincs termelési kényszer, ritka, meglepetésszerű akciók és heti rendszerességű események egyaránt lehetségesek.

A képzőművészeti tevékenység nem pusztán műalkotások előállításából áll, a beszédhelyzet (szellemi tér) megkonstruálása is hozzá tartozik. A kiállítóhely a beszédhelyzet megteremtésének eszköze. Az önálló beszédhelyzet mediális produktum. Meggyőződésünk szerint a képzőművészeti alkotás egyik legvonzóbb, legaktuálisabb jellegzetessége az, hogy globálisan érthető nyelven beszél, ugyanakkor erősen kötődik a lokális, valós térhez – áll a KV művészei – Havas Bálint és Gálik András – által kézműves gondossággal megformált Ajánlásban. A stílus, a nyelv a munkaterület része. (.)

Itt, az Immateriális Formálásának Földjén állva elgondolkoztam picit, hogy miért is kötődik a plasztikusan megformált stílus a lokálishoz. Kötődhet, de nem szükségszerűen. A hálózati művészet jó példa arra, ahogy a lokálisat áthatja a globális, mint azt a 0100101110101101.ORG aktivistáinál láthatjuk. A stílus nemzetközi. Akár a nemzetközi rendezvények, biennálék. Amibe a KV művészei is belekóstoltak idén tavasszal a Berlin Biennálén.

Szóval az aktuális lokáció. A heti rendszeresség nekem már bejött Berlinben is. Igaz, ott minden munkanapra jut egy hetente egyszer nyitvatartó hely (a gonoszabbak minden nyolcadik napon). Itt a budapesti Kis Varsóban beindított A hét műtárgya sorozat szintén ezt a tempót választotta. Minden héten egy mű a falon, egy hozzáírt szöveg Erhardt Miklós moderátor tolmácsolásában, utána kötetlen beszélgetés. A kulissza az egykori tévéműsort idézi, a műtárgyak szinte mindig fiatal művészek újat mutató vagy éppen ellenkezőleg: emblematikusan jellemző alkotásai. Kivételes alkalmak arra, hogy gazdagodjon a művészetről szóló beszéd, kialakuljon a nyelv. Nyelvóra hetente egyszer.

A ritka, meglepetésszerű akciók közül kiemelném a Kis Varsó művészei által legszebben megformált eseményt, Gajzágó Donáta kiállítását. Az eset azért zavarbaejtő, mert a KV által végrehajtott manőver, a kiállított anyag kontextualizálása példamutató, jóval jelentékenyebb művelet, mint a bemutatott festmények. Ennyire gondos, átgondolt prezentációt Budapesten eddig nemigen lehetett látni. A kiállítás tagolása figyelemreméltóan stílusos (a kurátori állásfoglalás szerint a kulturális örökségünk nehezebbik részét képező Képcsarnok Vállalat retorikus terét idézi). A megvilágítás az alkalomra kialakított, s a művek között, a falon elhelyezett cd-lejátszókból az eszmetörténész Babarczy Eszter tárlatvezetését élvezhette a jófülű látogató (a jó fül a cd sajátságosan halk hangereje okán jött jól: ez volt az egyetlen momentum, amely mögött nem éreztem a szándék magabiztosságát).

Hiteles megnyilvánulásokra vágyó fiatal művészek és a művészeti intézmények szűk keretei között fásuló kurátorok egyaránt példát vehetnek a Kis Varsóról a szellemi tér fabrikálása közben. A jövő azé, aki megműveli.

 

 

(!) Mi a különbség a non-profit galéria és a független kiállítóterem között? A non-profit galéria élén általában művészettörténész tevékenykedik. A műveletsor a választás-kiállítás-dokumentálás triumvirátus jegyében realizálódik. A hely minden esetben valamilyen fenntartó szerv égisze alatt működik, aki a rezsit és a galériavezető fizetését folyósítja. Ezt egészíti ki az a pályázatokon elnyerhető néhány százezer forint (!), melyből a minimum havi rendszerességgel változó kiállítási program kiredukálódik.

(.) Mindig úgy gondoltam a képzőművészetre mint intellektuális tevékenységre.