Random helyzetjelentések Londonból XI.

Csapatmunka szörf

Szövényi Anikó

Random helyzetjelentések Londonból XI.

Csapatmunka szörf

Kicsit nehezen indult a nap. A sportember halála a bokaficam és sajnos szörfösünknek otthonhagyva deszkáját buszra kellett szállnia, hogy tudósíthasson néhány szép teljesítményről a városban. A Nylon galéria az első állomása, ahol a Twenteenth Century elnevezésű csoport első szóló kiállítását rendezte. A frissen diplomázott tagokból álló csapat a kollaboratív munka korrekt példája. Hétköznapi helyzetek szürreális berendezésével, valahol mindig megbicsaklott történeteket jelenítenek meg. [ pic01 ][ pic02 ] Ilyen például az ejtőernyősök szerencsétlen földetérése vagy az erre rímelő helyzet egy uszodában a vízfelszínen lebegő testekkel [ pic03 ][ pic04 ]. Hősünk jobban szerette a kevésbé egyértelmű szituációkat, ahol a szereplőkből egy-egy testrész vagy csak árnyék látszik ki [ pic05 ]. A megnyitó performance is – sajnos hősünk ezt csak utólag, videóról láthatta – valahol ezt a játékos abszurditásra való hajlamot és az együttes jelenlétből való építkezést hivatott prezentálni: egy hatalmas kartonból összetákolt mókusba bújva mentek a galéria falának a művészek, újra és újra, számtalanszor [ pic06 ][ pic07 ][ pic08 ].

Siklott, siklott volna tova, de ez a kiment boka bosszantó nyugdíjas tempóra kényszerítette. Nem messze a Nylontól, szintén az East Enden egy üres és antikosan lehasznált asztalosműhelyben rendezett néhány fiatal görög, török és ciprusi vendégművész kiállítást What If? címmel. A romantikus helyszín kompenzálta a vegyes felhozatalt. Az érdekesebb munkák közös iránya filmes tematikára hajaz: horror, krimi, scifi. Gmoumouris ‘ZOT’-jában komplett, a földire hasonlító ufo-világot épített fel. [ pic9 ] A földönkívüli figura sörözik és tévézik, nézi az alien-balettet, alien-híreket, alien-reklámot, stb. Kedves pop. Hollington és Kyprianou közös munkája egy folyamatosan füstölgő revolver, éles diavetítő-fény merevíti ki végtelenre [ pic10 ]. Egyébként hősünk továbbra sem jött rá, hogy milyen trükkel lehet ezt a folyamatos füstölgést előállítani.

Az események felpörögtek, amikor hagyta a buszt és metrón lógva igyekezett a Gasworksbe, délre le. A Shelf Life egy nagyon kellemes nemzetközi válogatás. A furcsa név, Shelf (polc) onnét jön, hogy a galéria központi terébe Andreas Lang építész tervezett egy funérlapokból összeállított polcrendszert, amire több munkát is elhelyezve, az kissé raktárjelleget kölcsönzött a galériának. A gyöngyszemeket kiemelve itt van mindjárt Santiago Sierra ‘8 Foot Line Tattooed on six Renumerated People’ c. munkája [ pic11 ]. Hat embernek fizetett, hogy hátukra tetováltathasson egy 30-30 centis csíkot. Will Rogan videói áruházi tűrőképesség-próbák [ pic12 ][ pic13 ]. Barátja a ruhaosztályon járkálva a polcok között egyre több és több ruhát vesz magára, rendszertelenül, dzsekire pólót, hosszú nadrágra rövidet, amíg már mozdulni sem tud, miközben az operatőr -és hősünk is- majd megszakad a nevetéstől. Ha már ruhák: Freddie Robins mutáns darabokat kötött, mint a körben négykarú pulóver, az arcnélküli kapucnis verzió ill. az egybelábas [ pic14 ].
A dél-afrikai Bitterkomix agresszív képregénysorozat: kiváló médium az ottani feszült társadalmi szituáció jellemzésére [ pic15 ].
Dario Robletto Aretha Franklinnek, a Kraftwerknek és Maria Callasnak készített emlék serlegeket megolvasztott lemezeikből – a zeneszerzés ‘sampling’ technikáját alkalmazva a gyakorlatban [ pic16 ].

Ha nincs szörf, akkor tévé se legyen – gondolta, így este beült a London Film Festival keretében vetített dokumentumfilmre, Jeremy Deller public-art munkájának hatásos dokumentációjára, a ‘The Battle of Orgreave’-re.
A kemény thatcheri időkben, 1984-ben az általános bányász-sztrájkok legdurvább csatáját vívták meg Orgreave mezején bányászok és rendőrök. Nemcsak az erőszakossága miatt emlékezetes az angoloknak ez a csata, hanem mert akkor a BBC a tévériportban (állítólag) véletlenül fordítva vágta meg az anyagot. A tudósításban a bányászok dobták először a köveket a rendőrökre, akik erre válaszoltak. A valóságban viszont a rendőrök támadtak először.
Szóval Deller 2001 tavaszán összegyűjtve az akkori résztvevőket minden oldalról, újrajátszatta velük az akkori tüntetést futásról futásra, verésről verésre. (Megjegyzendő, hogy sztrájkkal, tüntetéssel foglalkozni mostanában nagyon divatos dolog, gondolva itt a számtalan videóklipre és a Che-kultuszra.) A projekt klasszikus szociálpszichológiai kísérlet két okból is: az akkor visszafojtott érzelmek láthatóan nem múltak el, bár most már humorral keveredtek. Másfelől viszont mindenki komolyan vette a szerepét és az immár pocakos kopaszodó rendőrök most is keményen ütötték a földrekerülő pocakos exbányászokat, míg azok rendesen szidták az egyenruhásokat. Láthatóan senki sem felejtett. Közben pedig Orgreave falu apraja-nagyja vidáman figyelte az apukák pankrációját.

Kiváló példázat az első pofon örök problémájára.