http://www.canon.co.jp/cast/artlab/scweb/
SoundCreatures – SoundCreatures on the Web
Kouchirou Eto hálózati installációja és
webprojektje
Az alcím nem tévedés, valóban két műről
van szó, címszerint a "SoundCreatures"-ről
és a "SoundCreatures on the Web"-ről. Utóbbi
gyakorlatilag az installáció teljesen internetes változata,
a fenti címen mind az on-line változat, mind az eredeti
mű dokumentációs oldalai elérhetők.
A SoundCreatures című installáció 1998-ban
készült, s Európában az 1999-es Ars Electronica
fesztivál alkalmával az interaktív művészeti
kategória egyik nyerteseként (honorary mentioned) került
bemutatásra. Műfaját tekintve a szerző "installation+internet"
címszavakkal határozza meg művét, de annak
ellenére hogy a megnevezés meglehetősen pontos, számomra
mégis egyszerűbbnek tűnik a "networked installation"
magyarításaként általam használt "hálózati
installáció" a műfaj megjelölésére,
különös tekintettel arra, hogy ez az egyre népszerűbbé
váló műforma jónéhány éve
nem jelent újdonságot a médiaművészeti
bemutatók, fesztiválok látogatói számára.
Az Ars Electronica
Fesztivál eseményeit évről évre figyelemmel
kísérő érdeklődő számára
Eto neve sem ismeretlen. A Masaki Fujihata növendékeként
indult alkotó az elmúlt évek során több
olyan projektben is részt vett, melyek olykor díjnyertesként,
olykor csupán kiállított műként szerepeltek
a fesztiválokon. Ezek közül talán a legismertebb
az 1996-os Fesztivál .net kategóriájának fődíját
elnyert "Sensorium" (http://www.sensorium.org/)
projekt, melynek "Web Hopper" fejezetét Eto készítette:
segítségével hálózati barangolásunk
nyomvonala a földgolyóra vetített formában követhető
nyomon. (A Web Hopper című munka 1997 óta az Ars Electronica
Központ állandó gyűjteményében
tekinthető meg.) A Sensorium projekt egyébként olyan
"alkalmazások" gyűjteménye volt, melyek
audiovizuális formában tették érzékelhetővé
a hálózat működését: a "Sound
of the Net" például a hálózati csomópontokon
keresztülfolyó különbözö típúsu
adatokat hangoknak megfeleltetve tette hallhatóvá a hálózat
csatornáin közlekedő információt.
1997-98-ban készítette Eto "Remote Piano" című
művét, mely már a vizuális és hangzó
információ megfeleltetésén alapult, és
Ryuichi Sakamoto és Toshio Iwai közreműködésével
koncertek (http://b2unit.kab.com/1216/index-e.html) keretei között,
és később interaktív installáció
formájában (http://www.ntticc.or.jp/piano/toplay_e.html)
is bemutatásra került. A Toshio Iwai 1995-ös "Piano
as an Image Media" (http://www.iamas.ac.jp/~iwai/artworks/piano.html)
című művén alapuló "vizuális
hangkeltés" módszere a SoundCreatures című
munkába is beépült. Eto weboldalán (http://eto.com/)
néhány további művéről is található
ismertető, ezek közül az 1995-ös DotPaint (http://www.ntt-ad.co.jp/dotpaint/)
című munka vizualitása szintén rímel
a SoundCreatures vizuális hangmátrixához.
Eto azon kevés
művészek egyike, aki programozóként is ismerős
lehet a JavaScript-et alkalmazó alkotók, webmesterek számára:
jónéhány (ha nem is túl bonyolult, de híres) JavaScript egyszemélyes
szerzője(pl.: http://eto.com/JavaScript/), művészként
azonban általában közreműködőkkel
együtt dolgozik. A SoundCreatures esetében például
a hangok komponálására Suguru Yamaguchi zeneszerzőt
kérte fel, s a robotok, illetve a tér megtervezését
is másokra bízta.
Az installációban egy körülbelül 10x10m-es
területen egymástól függetlenül bolyongó
robot-hangforrások hozzák létre a hangzó környezetet.
A robot-hangszórók által dalolt hangok az installáció
szélein elhelyezett terminálokon, illetve a weboldalon keresztül
változtathatók. A robotok egymással találkozva
kicserélik hangmintáik részleteit, olyan rendszert
hozva létre, melyben külső befolyás nélkül
is folyamatosan átalakul a hangkép.
A robotok
saját mozgásukat csak annyiban kontrollálják
hogy igyekszenek elkerülni az egymással, illetve a rendelkezésükre
bocsátott területet határoló falakkal való
ütközést. Annak ellenére hogy mozgásukat
ilyen egyszerű törvények irányítják,
belátható, hogy tíz ilyen egyszerű intelligencia
is együttesen meglehetősen összetett viselkedést
képes létrehozni, melynek hallható eredménye
egy állandóan változó, szokatlan zenévé
áll össze.
Az egyes hangszórók által megszólaltatott
hangsorok az eredeti installációban a "pálya"
mellett található két terminálon befolyásolhatók:
a terminálok előtt található "infection
zone"-ba lépett robotok által lejátszott zene
különböző paraméterek (ritmus, hangerő
stb.), illetve a "hangmátrix" kiválasztásával
lehetséges. A hangmátrixban egyetlen oktávnyi hangkészlet
áll rendelkezésünkre (a mátrix vertikálisan
8 részre van osztva), a horizontális osztások adják
az ütemet (maximum 8 hangból állhat egy szekvencia).
A robot "lejátszófeje" az aktív horizontális
szegmensen fut újra meg újra végig.
A hálózatról
való belépés lehetőségét az
installációt felülről "figyelő"
infravörös kamera, és a robotokkal rádióhullámok
segítségével kommunikáló interfész
biztosítja.
A mű internetes változatában valódi robotok
helyett azok virtuális modellje válik használhatóvá
az oldalra látogatók (maximum 10) számára.
Belépve a virtuális installációba a JAVA applet
által megjelenített hangforrások közül
az egyik automatikusan a látogatóhoz rendelődik,
ennek nem csupán hangereje, ritmusa, de hangmintája
is befolyásolható. Az applet ablakának alján elhelyezkedő sávban
találhatók a hangminták, az éppen aktív
mező áthelyezésével és méretezésével
adható meg az irányításunk alatt álló
robot által játszott dallam.
(A hangok megszólaltatásához a SoundCreatures letölthető JAVA applet-je, illetve a Beatnik plug-in szükséges, a zökkenőmentes hangtovábbításhoz a böngésző cache-t 0-ra kell állítani.)