Meghalt Bujdosó Alpár költő, intermediális művész, közölte a Szépírók Társasága. A magyar avantgarde kiemelkedő alkotóját 86 éves korában érte a halál.
Bujdosó Alpár 1935-ben született Budapesten. 1954-56 között a soproni Erdőmérnöki Főiskola, 1956-63 között a bécsi Universität für Bodenkultur hallgatója volt. Bécsben élt, ahol útépítő tervező mérnökként dolgozott. 1973-78 között a Magyar Műhely szövetkezet vezetője, 1978-tól a lap bécsi társszerkesztője, majd pedig egyik felelős szerkesztője volt. 1996 decemberétől a Magyar Műhely egyik „ősszerkesztője”.
Vizuális költészeti kiállításai nyíltak Magyarországon és számtalan külföldi országban (Szlovákiától Hollandiáig). Korai munkáit epikai töredékek, lírai, ugyanakkor expresszív szövegmontázsok jellemezték. Versszerűen tördelt szövegeket, felsorolásokat, a dadaizmushoz közelálló írásokat, abszurd párbeszédeket, nyelvi játékokat hozott létre. Ezzel a technikával képarchitektúrákat és grafikákat is alkotott. Gipszmaszkokra írta gondolatait. 1978-ban irodalmi tevékenységéért Kassák-díjjal tüntették ki, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettet, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta meg.
Egyéni kiállítása 1992-ben nyílt a Vasarely Múzeumban Nagy Pállal és Papp Tiborral. Székfoglaló kiállítását a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián Hulló fogak, villanó fények címmel rendezte meg 2016-ban. Művei megtalálhatóak a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében.
Megjelent könyvei: Zárt világ (Párizs, 1972), Magyar Műhely; 1 és 2 között az Erzsébet hídon (Párizs, 1980), Irreverzibilia Zeneon (Párizs, 1985), Vetített irodalom (Párizs-Bécs-Budapest, 1993), A kötchei íratok (Nagy Pállal, Szikra, Budapest, 1999), Avantgárd (és) irodalomelmélet (Párizs-Budapest, 2000), Csigalassúsággal (Argumentum, Budapest,2002), 299 nap, a MEFESz dél-keletázsiai delegációjának naplója (’56-os Intézet – Magyar Műhely Kiadó, Budapest, 2003).
Forrás: Szépírók Társasága