444

1564 volt és tél és február, – Itália kék egén borús hófelhők lomháskodtak, és a tompafényű hidegben suttogva terjedt a hír, hogy meghalt a komor mester, Buonarroti Michelangelo; és csönd és csönd és csönd és a ködös Albionban felsírt egy újszülött, a kicsi Bill Shakespeare, – és április volt és tavasz és 1564

A kiállítás középpontjában Michelangelo halálának és Shakespeare születésének történelmi közelsége, illetve az erről való megemlékezés áll; a két művészóriás munkásságának jelentősége alkalmat ad arra, hogy a koncept mentén a művészetről, a művészetnek az emberiség történetében betöltött kiemelt szerepéről gondolkozzunk el.

A kiállítási tér központi eleme Eleőd konceptuális térsora; az egyre csökkenő méretű kocka téregységek önálló tartalmi stációit négyen dolgozták ki (a 13 elemből álló térsor legnagyobb kockája 5 m, a legkisebb 1 m oldalú).

A koncept alapeleme a – pátoszra és/vagy iróniára; mítoszra és/vagy mesére egyaránt nyitott – kulcsmondat; erre „válaszolnak”, ezt értelmezik, ezt dolgozzák föl a művészeti akció résztvevői a saját alkotói területük eszközeivel.

Társkiállítók:
Árvay Zolta, Basa Anikó, Birkás Babett, Hafner Mónika, Juhász András, Kalmár Mónika, Lénárd Anna, Lugossy Mária, Mészáros Márta, Örkényi Antal, Szalay Péter, Tóth Anna