csúsztatható cédula feliratai / slipable card: Aczél György/Ormos Tibor/Ridovics/Bernáth Au/Pátzay Pál
Tematikus kiállításról van szó, amely korlátozott számú művön keresztül nyújt hiteles betekintést az életműbe. A választott szempont a művész minden alkotói periódusa számára releváns, így az oeuvre legkisebb közös többszörösének tekinthetjük. Az elmúlás témája, valamint a temetők különös, esetenként groteszk világa hamar felkeltette Major érdeklődését, a korai fotókat később body art és konceptuális munkák követték, majd a temetői ikonográfia grafikai recepciója.
Major sírkőfotói a hetvenes években komoly hatást gyakoroltak Huszárik Zoltánra, még a Kis Varsó csoport főként Majorral foglalkozó művének alapmotívuma is sírkőhöz kapcsolódik. A zsidó temetők témájával egyes műveken összekapcsolódik a tiszaeszlári vérvád, amelynek művészi feldolgozásai közül Major munkája (Scharf Móric emlékezete, vaskarc, 1966) kiemelkedik mind összetettsége, mind korai dátuma miatt.
A kiállított művek sora értelmezhető traumát jelentő élmények feldolgozásaként is. Legyen szó a Majort és családját is érintő holokausztról, az 1956-os forradalomról, vagy éppen a társadalmat felkavaró tiszaeszlári vérvádról, a művész minden esetben megtalálta a módját annak, hogy a tragikus eseményeket művészetének ihletforrásaként használja. Erre a művészi stratégiára utal az Adytól kölcsönzött cím is.
A kiállítás kronologikusan és tematikusan épül fel. Az első szekció az Erőltetett menet (1955), amely egyszerre utal Radnótira és a művész édesapjára, aki munkaszolgálatosként halt meg.
Ezután szerepel az 1956-os forradalom az Akasztott emberrel (1957) és vázlataival. A harmadik szekció a tiszaeszlári vérvádé, itt a Scharf Móric emlékezetének (1966) két változata áll a középpontban.
Ezt követik a sírkőfotók, valamint a hatvanas évek végétől-hetvenes évek elejétől az előbbiek felhasználásával készült, konceptuális művekként számon tartott munkák. Az első termet az 1973-as, balatonboglári Élő síremlék zárja, amely Major egyetlen body art munkája.
Kevéssé közismert tény, hogy a művész 1976-tól a Budapesti Történeti Múzeum grafikusaként dolgozott. A budavári gótikus szoborlelethez készült rekonstrukciók közül a tárlaton szerepelnek mind szín-, mind formai rekonstrukciók (1976, illetve 1986 után).
A nyolcvanas évektől az önmagát karikaturisztikusan, erotikus utalásokkal megjelenítő, illetve perspektíva-csalódásra építő grafikákból is szerepel néhány, így látható a Don Juan és a kőszobor című képregény (1988), több Önsíremlék, illetve egy tematikusan kapcsolódó koincidencia, a Memorial of Platonic Love (2005).
A kiállítást két, bemutatott munkákhoz kapcsolódó film zárja, a részben Major sírkőfelvételeinek hatására született A piacere című, Huszárik Zoltántól (1976), illetve Erdély Miklóstól a Verzió (1979–1981), amely több ponton is a Tiszaeszlárt feldolgozó vaskarccal állítható párhuzamba.
Véri Dániel