Időtlenség, egy szobában,
könyvkupac a társaság,
lelassul minden,
s valahol összeáll.
Kószáló gondolat,
a könyv tere útvesztő,
keresem a fókuszt.
A másikról, s általa magamról,
nem magyarázom, próbálom megérteni,
akit nem lehet, csak töredékek,
az emlékezés darabkái,
mennyire tudok mégis közel kerülni,
az utolsó pillanat után.