A peremen

2014. június 6. – július 10.
MegnyitóOpening: 2014. június 5. 19:00
Mladen Miljanović a balkáni háború után Bosznia-Hercegovinában fellépő, radikálisan új művészeti gyakorlatokat felmutató fiatal művészgeneráció meghatározó alakja. Gyermekéveit a frontvonal közelében töltötte, minden egyes nap gyalog tette meg az iskoláig vezető másfél órányi utat oda és vissza. Később Tartalékos Tisztképző Iskolába járt, őrmesteri rangot szerzett, és harminc közlegényt képzett ki lövésznek. Ezután iratkozott be a Banja Luka-i Művészeti Akadémiára, ahol festő szakon szerzett diplomát. A sors fintora, hogy egyetemi évei alatt a Művészeti Akadémia új helyszínre költözött, nevezetesen abba a laktanyába, ahol Miljanović korábban szolgált. Vagyis ugyanott találta magát művészként, ahonnan korábban katonaként leszerelt.

Ekkor készítette el I Serve Art című fotósorozatát. Kilenc hónapra, egész pontosan kétszázhetvennégy napra ­- épp annyi időre, ameddig a seregnél szolgált – bezárta magát az egyetem területére, és minden nap más-más helyszínen készített magáról fotót. Hátulról, önkioldóval „lőtte el” a kockákat, ahogyan egy lövész lövi tarkón áldozatát. Így fertőtlenítette a laktanya minden egyes négyzetcentiméterét művészetével. Művészi mottója azóta is ez maradt: „A művészetet szolgálom” („I Serve Art”).

Budapesti kiállítása egy korai, ironikus festménye, az SM Artattack (2007) beteljesítését jelenti: Miljanović haditervet készített arra, hogyan hódítsa meg a világ múzeumait és galériáit. Akkor még nem sejtette, de mára az összes helyszínt sikerült bevennie, Budapest volt az utolsó a listán. Miljanović máskor is szívesen használ militáris stratégiákat művészi praxisában, de ezt sosem valamiféle háborús pátosz jegyében teszi, azt határozottan elutasítja.

Élményei művészetében egy általános, radikális attitűddé formálódnak. Reserve Shot című munkájában emberalakok – felnőttek és gyerekek – sziluettjét lőtte ki puskával nagyméretű kartonlapokon, ahelyett, hogy az alakok szívére és fejére célzott volna, ahogyan a seregben tanulta és tanította. Do You Intend to Lie to Me? című projektjében pedig egyetemi professzorát és mentorát, Veso Soviljt raboltatta el a szerb rendőrség elit kommandójával. A rendőrség központi épületében Soviljt hazugságvizsgálóra kötötték, a kihallgató tiszt a háborúban játszott szerepét firtatta, illetve azt, magát tartja-e generációja legtehetségesebb művészének, vagy hisz-e a művészetben és annak őszinteségében. Az események után az elrabolt prof, aki egész életében a művészet határainak feszegetésére buzdította tanítványait, csak ennyit mondott: „Zseniális, brutális performansz! Köszönöm!”

Az I Serve Art, a Do You Intend to Lie to Me? és a hozzá tartozó Indigo Power rajzsorozat, illetve korai gránit munkák (We Love Freedom of Form; Monumental Fragmentation) mellett a budapesti kiállításon a nagyszabású Show Where it Hurts With Your Hand című fotósorozatot mutatjuk be. A mű egy háborús PTSD (poszttraumatikus stressz szindróma) következtében magatehetetlen férfi, illetve felesége között zajló napi kommunikáció vizuális naplója. Ismeretlen emberek mindennapjainak brutalitásával szembesülünk, az installáció megidézi a láthatatlan test törékenységét, a leépülést, a legalapvetőbb kommunikációs nehézségeket, kimozdítva a befogadót a kívülálló kényelmes pozíciójából.

A kiállítás címe Miljanović performansz-sorozatára utal, melyet a megnyitón a budapesti közönség is láthat. A művész a világ galériáinak homlokzatán lóg, a gravitációval küszködik, akár tíz emelet magasból: a valóság és a kiállítótér közti mesterséges határokat le kell bontani – állítja. Számára művészet és élet – legyen az a sajátja, avagy „a nagybetűs” – elválaszthatatlanok. Miljanović, akinek hazájában az „Igazság” az igazság manipulálásának elsődleges eszközévé vált, és mindennapi tapasztalata, hogy „akárhányszor kinyitja a szemét, egy film pereg előtte” (idézet Tomislav Gotovactól), alapvetéssé lett a „művészet igazságának feszegetése”. És miközben az élet nyugtalanító diszkontinuitásáról, hatalomról, felelősségről és igazságról gondolkodik, töretlenül hisz abban, hogy a művészet a totalitárius rendszerek elleni rezisztencia és a politikai emancipáció legfontosabb eszköze.