A cél érdekében minden lehetséges módszert bevet: az isteni beavatkozást (annak teológiai és deus ex machina értelmében is), a boszorkányságot, ördögi praktikákat, a voodoot, valamint a csontokban és a széttört cserepekben olvasást.
A Macbeth-i prófécia báb-videó formában jelenik meg, a saját árnyoldalától (zsarnoki természetétől, vissza-visszatérő gyilkolási vágyától, majd a vágy okozta bűntudattól) megrettenő ember képeként.
Komoróczky a természetfeletti erőket hívja segítségül (erre szolgálnak a jóskellékek), hogy megtudja, van-e mód a személyiség és a világ kilépésére a rögeszmés körforgásból.
Aztán mintha mindezt zárójelbe tenné a rokkával, melynek szöszét Lakheszisz ereszti, hogy Klóthó megfonhassa rajta az élet fonalát, és Atroposz végül elvágja.
A három Moira nemcsak egy ember életét, de az egész glóbusz sorsát is irányítja. Hiába minden jóslat, praktika és misztérium, a sors felülírja a kétségeket és reményeket.
A stroboszkóppal megvilágított „Isten hamis kézjegye” logó azonban már túlmutat az archaikus sorsképzeten, hiszen a felsőbb hatalmak és a predesztináció emlegetése merő felelősséghárítás.
Komoróczky újra az ismeretlentől való félelemmel néz farkasszemet: körüljárja, megérinti, ijedtében hátrahőköl, leborul fenségessége előtt, majd kigúnyolja.
A semmi és a káosz után a sorsot vonja kérdőre. A rendet, ami talán a káosznál és a semminél is félelmetesebb.
Selmeczi Bea