A kiállítás koncepciója az „archívum” fogalma köré épül, amely egyrészt arra utal, hogy a művész és a kurátor Deim Pál személyes archívumát vette a válogatás kiindulási pontjául, így a jól ismert festményeken és plasztikákon kívül helyet kapnak eddig be nem mutatott munkák, soha meg nem valósult művek vázlatai, és egyéb – nem feltétlenül festészeti – tevékenységek dokumentációja.
A koncepció másrészt a Foucault-i értelemben vett „archívum” fogalmán keresztül tekint az életműre, így nem lezárt raktárként, hanem az emlékek és emlékezet állandóan változó és mindig újonnan értelmezhető tárházaként értelmezi, amely újra és újra releváns lehet a jelen szemlélője számára. Ezáltal árnyaltabb kép alakulhat ki Deim Pál munkásságáról és azokról a problémákról, amelyek művészként és emberként foglalkoztatják. Természetesen teljes képet alkotni lehetetlen, ezért a kiállítás arra tesz kísérletet, hogy a megkerülhetetlen művek bemutatása mellett felvillantsa az életmű néhány, eddig háttérbe szorult részletét úgy, hogy ezáltal reflektáljon a teljes életmű/archívum hozzáférhetetlenségére is.
A kiállítás a stílusfejlődésre alapuló kronologikus–lineáris rendezési elv helyett az életmű történeti aspektusára koncentrál és Deim Pál művészi munkásságát a kiállítás-történet fényében tekinti át, amely az államszocializmus és az Aczél-i kultúrpolitika, majd a rendszerváltás utáni időszak kontextusába ágyazva újfajta megvilágításban értelmezhető.
A kiállítás és a hozzá kapcsolódó katalógus kitér a kezdeti évek betiltott és engedélyezett kiállításaira, a megvalósult és ötletszinten maradt köztéri megrendelésekre, illetve a közterek funkciójának változására is. Ezen kívül kiemelten kezeli Deim helyi jelentőségű, Szentendre városához és művészeti intézményrendszeréhez kötődő tevékenységét is, mint például a Szentendrei Grafikai Műhely, az Art’éria Galéria és a MűvészetMalom alapításában játszott szerepét.