Árkádia tájain

Szőnyi István és köre 1918-1928

2001. szeptember 27. – 2002. január 27.


Az első világháború után új generáció lépett színre a magyar művészetben. Többségüket eddig elsősorban későbbi, harmincas évekbeli munkáikkal tartotta számon a művészettörténet. A kiállítás magját alkotó Szőnyi-kör tagjainak – Szőnyi István mellett Aba-Novák Vilmos, Korb Erzsébet és Patkó Károly -, illetve követőiknek, mint például Paizs Goebel Jenő húszas évekbeli művészete a nemzetközi neoklasszicizmusok hazai párhuzama. Magyarországon a frontról hazatérő fiatalok Árkádia-festészetét Szőnyi reneszánsz ízű kompozíciói és heroikus önarcképei indították el. A testek plasztikus tömegét hangsúlyozó, fény-árnyék-kontrasztra épülő, monumentális hatású aktok többnyire bibliai-mitológiai keretbe helyezve jelennek meg a képeken, ahol fontos szerepet kap a felülről kiáradó és mindent átjáró, szinte spirituális fény.

Szőnyiék művészete ugyanakkor nem csupán a múlthoz, a régebbi korszakokhoz kötődik, nem választja el éles cezúra a tízes évek izmusaitól sem. Közvetlen előzménye a Fiatalok – Uitz Béla, Nemes Lampérth József – képviselőinek muvészete. A húszas évek elején nem csak a Szőnyi-kör tagjainál érvényesül ez a neoklasszicizmus; a nagybányai művésztelepen többek között Korda Vince alkotott hasonló stílusban, a Pécsi Művészkör tagjainak – Gábor Jenő, Molnár Farkas és társaik -, sőt Derkovits Gyula korai képei is Szőnyiék munkái mellé állíthatók. Kiemelkedő a művészek grafikai munkássága, közülük többen a húszas évek elején a Képzőművészeti Főiskola Grafikai Tanszékén Olgyai Viktornál tanultak. Az ún. rézkarcoló nemzedéket a kiállításban Aba-Novák, Patkó és Szőnyi mellett Varga Nándor Lajos és Tarjáni Simkovics Jenő mozgalmas tusrajzai és rézkarcai képviselik.

A kiállítás időbeli határait az első világháború vége, illetve az 98-ban induló római ösztöndíj jelöli ki. Szőnyiék első karakteres munkái 98 körül készültek, az itáliai tartózkodással pedig mindannyiuk számára új korszak kezdődött. A kiállított 05 festmény és 75 grafika ezt az eddig még önállóan nem feldolgozott stílusirányzatot tíz tematikus-műfaji egységre tagolva mutatja be: a sötét tónusú korai aktoktól a színgazdag életképekig, a Nagybányától Zebegényig számos helyszínt megjelenítő tájképektől a bensőséges hangulatú arcképekig ível a kiállított művek sora.

A kiállítás rendezője és a katalógus szerkesztője Zwickl András, a katalógus további szerzői Szücs György és Zsákovics Ferenc.

A kiállítás honlapja: www.arkadia.mng.hu