Waliczky bábuja nem egy történet, hanem egy állapot »szereplője«, aki a végtelenségig hányódik-vetődik, mindaddig, amíg fut az a számítógépes szoftver, ami szimulálja a bábu behatárolt terének, egy fémdoboznak a forgását. A gravitáció okozta esés itt nem a főszereplő tetteinek a következménye. Mintha azt látnánk: hiába próbáljuk magunk alakításával kézbe venni életünket, a környezetünket nálunk nagyobb erők mozgatják, amelyekbe nincs beleszólásunk. Mi csak esünk, vergődünk és ütődünk.
Waliczky számára az emberi látás is egy végtelen témakört jelent, életművében többedszerre elemzi és rekonstruálja a vizuális érzékelésünk lehetséges módjait és ezt számunkra is érthetővé teszi létező vagy elképzelt kamerák mechanikájának segítségével. Ahogyan a technika kiválasztása, úgy a témája – legyen az sapkás önarckép, alkotói folyamatának otthont adó környezet vagy lecsupaszított, de az alkotó alap testi tulajdonságait magán viselő számítógéppel animált báb – önéletrajzi jelentőségű.
Szegedy-Maszák Zsuzsanna