Látszólag tehát kötelességünk beazonosíthatónak lenni, ha megjelenünk valahol. De meddig terjed vajon a beazonosíthatóság kötelessége, és hol csúszik át az emberek monitorozása jogtalan és autoriter megfigyelésbe?
Biró Dávid Do You Accept Cookies? című sorozata az arcfelismerő rendszerek mechanizmusait veszi górcső alá. A kiállítás nehezen lehetne aktuálisabb, hiszen a legújabb technológiáknak köszönhetően az arc kezdi átvenni az ujjlenyomat szerepét. Egyre többen használnak olyan telefonokat, amiket az arc beolvasásával lehet feloldani, a köztérre kihelyezett kamerák pedig egyre gyakrabban alkalmaznak arcfelismerést bűnmegelőzési és bűnüldözési okokra hivatkozva.
Biró legújabb fotósorozatához arcokat imitáló installációkat hozott létre, azzal kísérletezve, mit azonosít be az emberi szem arcként, és mi az, ami a mobiltelefonok kamerájának algoritmusa szerint is az. Érdekes és nem tanulságnélküli játék egy telefon kamerájának szűrőjén keresztül végignézni ezeket a képeket. A nagy techvállalatok adatkezelési tájékoztatóinak jellegzetes mondataiból összeálló montázsa pedig kiváló látlelete annak, hogyan váltak a személyes adatok a 21. század legértékesebb valutáivá.
Mára kétség sem fér hozzá: elérkezett az adatainkkal való tudatosabb bánásmód ideje. Viszont míg az ember dönthet úgy, hogy letörli magát a közösségi média oldalakról és nem fogadja el a cookie-kat a böngészett weboldalakon, a köztéri arcfelismerésből nem lehetséges csak úgy kijelentkezni.
Biró Dávid többek között arra tesz kísérletet, hogy feltérképezze az arcfelismerés technológiájának vakfoltjait, és különböző hackek segítségével kijátssza a rendszert. Mindeközben pedig a megfigyelés és megfigyeltnek levés etikai kérdéskörét hozza játékba, amely túlzás nélkül korunk legfontosabb dilemmáinak egyike.
Sárai Vanda