+
1: Válogatás az Első Magyar Látványtár piros-fehér-zöld kollekciójából
A rózsaszínről
I.
A rózsaszín nem más, mint az önnön gyönyöruségébe, ellenállhatatlanságába belefeledkezett, és mámorától szabadulni képtelen… rózsaszín.
II.
A rózsaszín az önszerelem legkimunkáltabb, már fokozhatatlan megtestesülése.
III.
A rózsaszín a kezdetektől rózsaszín.
A nemzet színeiről
Megnyilatkoznom a piros-fehér-zöldről, a PFZ-ről (Pinczehelyi Sándor frappáns, ikonikus tömörítése) régi vágyam, tervem; s ezt hogyan másként is tehetném meg, mint egy nagy PFZ kiállítás formájában.
Ami a PFZ-ről először jut eszembe:
Hon – itthon – otthon – honfi – honleány – honszerelem – honfibú – honismeret – hontalanság – honderű – honi – honosítás – honos – honvágy – honatya – honvéd – honol – honfoglalás – honalapítás – honvédelem – honlap? – honfitárs
Ami másodszor jut eszembe róla:
a PFZ lehet örökös és világos pecsét, lehet áhított védjegy – de méltatlanul fecsegő is lehet, és giccsé is romosodhat. Lehet iskolás, vagy hivatalos modor, lehet nemes, vagy kongó dekoráció. Lehet művészi hitvallás, és szívünk ujjongó, dalra fakasztó öröme, a még problémátlan gyermekkor boldogító emléke, közösséget kovácsoló erő, holtig tartó függőség, remény és bizalom, hol tüntető gesztus, tiltott vállalás, hol meg álruha, blikkfangos jelmondat. A PFZ lehet a szelek örömére, de lehet szelek elszenvedője is, lehet emblematikus emlékezet, magasztos ereklye, érzelmekre ható, múlhatatlan hatalom.
Előzmények nélküli, hirtelen elhatározásból 1985 nyara óta gyűjtöm a PFZ-t, s ugyanakkor döntöttem el egy nagy PFZ kiállítás majdani megrendezését is. Néhány kiállításvázlaton már túl vagyok, s ez a mostani tárlat is csupán a legkiérleltebb vázlat az eddigiek sorában. A nagy PFZ bemutató még várat magára.
Az óriási gyűjtemény, témájához méltón gazdag. Magas művészet, néprajz, iparművészet, plakátok, matricák, kisnyomtatványok, jelvények, kitüntetések, csomagolóanyagok, hirdetések, képeslapok, ruházati darabok, használati- és emléktárgyak, giccsek, propaganda anyagok, könyv és újság címlapok, történelmi dokumentumok, szóval „minden szinten, szinte minden” a biedermeier kortól napjainkig. A legkorábbi darab 1835-ból való.
Nyilvánvaló, hogy ebbol a gyűjteményből, ki-ki mentalitása szerint rendezne más-más üzenetű kiállítást. A magam részéről egyetlen rendezői utat, verziót látok lehetségesnek, a leltárt. S mivel helyszűke miatt csak vázlatot van módomban bemutatni, töredékes a leltár. A szándékom azonban változatlan.
Vörösváry Ákos