Egy városnak nincs saját meséje. A város meséje az emberek meséje: az ott lakók, az áthaladók, a továbbállók történeteinek összessége.
Csáky Marianne kiállítása – benne a legfrissebb műveivel – ezért az emberi viszonyokra, az ezeket kifejezni képes apró mozdulatokra, gesztusokra fókuszál, különösen akkor, amikor e helyzetek a történelem nagy horderejű eseményeitől körülölelve születnek meg.
Ezt a mikro-makro viszonyt erősíti az alkotások időbelisége, azaz inkább időn kívülisége is. Csáky az egyéni és a kollektív emlékezet lenyomatait vizsgálva beépíti a művekbe a 20. századi történelem fotódokumentumait és saját, évtizedekkel korábbi munkáit is – teszi mindezt egy jövőbeli, elképzelt környezetbe helyezve.
A fotó, a rajz, a plasztika és a videó eszközeivel egymás mellé kerülnek a hétköznapi élet és a modernkori történelem abszurditásba hajló pillanatai, amelyek egyaránt hordozzák a művész személyes tapasztalatait és a (nyugati) társadalom közös mementóit.