Elhallgatva – Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete

A emlékműpályázat legjobb helyezést elért terveinek makettbemutatója

2022. március 9. – április 8.
MegnyitóOpening: 2022. március 8. 16:30
MegnyitjaRemarks by: András Edit
A nők elleni háborús erőszak társadalmi megítélésének, a társadalmi párbeszéd és az emlékezetpolitikai konszenzus formálásának céljából Budapest Főváros Önkormányzata szakmai és civil szereplők bevonásával indított több pilléren álló projektet, amelynek végső célja, hogy a háborúkban megerőszakolt nők méltó emlékhelyet kapjanak a magyar fővárosban.

A 2B Galériában látogatható kiállításon azoknak a pályaműveknek a makettjét lehet megtekinteni, amelyeket a szakmai bíráló bizottság a nemzetközi pályázatra beérkezett 36 tervezetből a legjobbnak ítélt. A kiállításon a zsűri által dobogósnak ítélt pályamunkák mellett további három pályamű kicsinyített mása is helyet kapott. A hat pályázat közös eleme volt, hogy egyszerre reflektálnak a múltra, a jelenre és mutatnak utat egy olyan jövő felé, amely nem fordul el szemérmesen a háborúk női áldozataitól.

I. helyezett pályamű – Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete
Alkotók: Németh Ilona, képzőművész; Mészáros Gabi, építész; N. Tóth Anikó, író, költő
Az alkotás helyszíne a Hunyadi János úti foghíjtelek, amely a mű megjelenésével az emlékezés bejárható terévé válik. Az emlékműterv megkettőzi a meglévő betonfalakat, ezzel teszi tapinthatóvá a hiányt, s a teret a női szenvedés helyszíneként azonosítja. A látogató a támfal és másolata között egy folyosószerű térbe jut – ez lehet az elvonulás, a gyász helye. Az alkotás fontos eleme a gyógyítás kertje, illetve a traumára utaló szövegtöredékek együttese.

II. helyezett pályamű – Szőnyeg alá seperve
Alkotó: Szilágyi Erzsébet
Az üres telken egy gyógynövényekkel beültetett kert közepén erőszak nyomait viselő fehér női hálóingek láthatóak – üveglap alatt, a föld alá helyezve. A néző azonban először csak a “leletet” körülvevő kertet észleli; pozíciója a távoli szemlélő és a résztvevő között ingadozik, e kettő között kell döntenie. Az emlékmű terében szemtanúvá válik – belehelyezkedése nélkül az emlékeztetés nem lép működésbe.

III. helyezett pályamű – Palackposta
Alkotók: Monory Rebeka, Kund Iván Patrik
A Margitszigeten egyszerre funkcionálna emlékhelyként és a témáról összegyűjtött történetekhez vezető online elérésű platformként. Része a Dunában időről időre eltűnő emlékoszlop, egy bejárható út és maga a Duna is, mint az emlékezet metaforája. Az alkotást az egyszeri nézői jelenlét mellett az évente köré szervezett események teszik emlékművé.

További kiemelt alkotások:

Kariatidák
Alkotók: Vadász Bence, Vadász Balázs, Kaszap Ákos
Az emlékmű gondolati alapját a nőalakokként megformált ókori oszlopok alkotják. A kariatidák egy értelmetlen építményt, egy hatalmas tömböt hordoznak. A tizenkét nőalak sorsa változtathatatlannak, megpecsételtnek és elviselhetetlennek tűnik, terhüket mégis rezzenéstelenül hordozzák. Az óriási kubus alján a Prédikátorok könyvéből áll idézet erőszakról és szenvedésről.

Elhallgattatva
Alkotó: Biró Eszter
A Margitszigetre tervezett alkotás Ovidius Átváltozások című művéből indul ki. Huszonöt magaságyásban virágok mellett fülemüléket és füsti fecskéket ábrázoló porcelánfigurák jelennek meg. A porcelánok megfestését az alkotó közösségi tevékenységként gondolta el, ezzel újabb résztvevőket bevonva az emlékezés és emlékeztetés folyamatába.

Megtört csend
Koncepció: Kardos Vera, Kiss Attila; közremüködik a Soharóza kórus
Az audiovizuális emlékművet a tervezők a Hunyadi János útra komponálták. Fák között, koncentrikusan elhelyezett körívek egy földből kibukkanó félgömböt ölelnek körül, amely a Hold sötét oldalát jeleníti meg. A holdkráterekből folyamatosan ének hallatszik, amely a Hold fázisaihoz igazodva napról napra változik, a teljes csendtől a kórusénekig.

A nők ellen tömegesen elkövetett háborús nemi erőszakot, a háborúk női áldozatait a hallgatás összeesküvése tünteti el a szemek és az emlékezet elől. A Budapest Főváros Levéltára gondozásában kiadott, András Edit és Mélyi József művészettörténészek, valamint Pető Andrea történész által szerkesztett Elhallgatva – A háborús erőszaktétel története és megjelenítése című, a Háborúkban megerőszakolt nők budapesti emlékművének előkészítését célzó tanulmánykötet Történeti emlékezet fejezetében öt tanulmány tárja fel a nők elleni háborús erőszak történetét a késő középkortól a második világháborúig, kitekintést nyújtva a közelmúltbeli délszláv és ruandai háborúra is.

A Vizuális reprezentációk című fejezetben további négy tanulmány kíséri végig a szexuális bántalmazás vizuális megjelenítésének képzőművészeti és filmművészeti formáit, ikonográfiáját és azok jelentését az ókortól napjainkig. A Feldolgozás és emlékművek rész három tanulmánya a traumafeldolgozás lehetséges pszichológiai módjai mellett a 19. századi hazai emlékezetpolitika nemi szerepek szerinti eltéréseit kutatja. Az Interjúk fejezetben öt beszélgetés nyújt támpontot a legfrissebb elméleti alapállások és a korszerű művészi attitűdök megismeréséhez.