Ez a város egy távoli bolygó?

Egyszerű látványként, azaz csak háttérként szerepel a városi tér kortárs képzőművészeti munkákban, vagy megjelenik szociális folyamatok helyszíneként is? Sőt, már nem is csak elvétve bukkannak fel az itt zajló, aktuális, sokunkat érintő eseményekre reagáló művek, amelyek nem „távoli bolygó“-ként, közömbösen kezelik és láttatják ezt a közeget? Kiderül általuk valami új és jelentős az itt élő – de a nyilvánosság számára némileg rejtozködő – közösségekről? Netán a közvetítésükkel valami – szinte már történelemi távolságban látszó – utólag értelmet nyer vagy magyarázatot lel? Hasonló kérdések átgondolását kisérelhetjük meg az egy korábban kultikus budapesti zenekar dalából származó, ám még mindig aktuális részletét címül választó kiállítás kapcsán.

Korábban többnyire külföldi művészek vettek észre egy-egy meghatározó helyi jelenséget: Almut Rink a `90-es évek elején rendkívül népszerű „Sarló és kalapács“ túrát örökítette meg videokamerájával, Silke Grabinger és Christian Mittermayr pedig az akkoriban betelepült kínai közösség ironikus életmodelljét vázolja fel „Budapest Rules“ c. társasjáték-objektjével. Az első esetben a valóság egy önkényesen kiragadott szegmensének egzotikummá avatására irányuló vágy klisészerű látásmódot tükröző folyamatot eredményez és gerjeszt a tömegturizmus igényeinek megfelelően, a másik esetben viszont az itt élők számára valóban egzotikus életmód válik a mindennapok részévé úgy, hogy bizonyos aspektusai mégis titokzatosak maradnak.

Nemes Csaba a `90-es évek eleje óta készít a városi térben megfigyeltek alapján a szociális szféra változásait megjelenitő fotósorozatokat, s most is egy hosszú ideje alakuló folyamatra irányítja a figyelmet fotó-installációjával, amelyet – a korábbiaktól eltérően – egy, a munka részeként értelmezett szöveggel egészit ki. Új festményein pedig hol konszenzus erdeményeként felállitott, objekt-szerű vallási jelképek, hol ezt teljességgel nélkülöző emlékművek felavatására és hatására reagál. Szentesi Csaba eredeti környezetükből kiragadott, emblematikus köztéri szobrok aktuális szerepét elemzi festményein azáltal, hogy rajtuk megjeleníti a legfiatalabb generációnak a nyilvános térben használt vizuális gyakorlatait tükröző jelrendszerét. Göbölyös Luca egymást átható fotói és a rajtuk megjelenő szövegek egy falu és a főváros között lezajlott gyerekkori utazás és az ezt követő két hét történetét mondják el s megmutatják, hogy az ide érkező család hétköznapi létét hogyan befolyásolta szomszédaiknak közéleti pozícióiból fakadó hatalomtudata és az a szereptévesztés, ahogy mindezt a magánszférára is kiterjesztették.

Baglyas Gyuri és Domján Manó Beyond Budapest c. projektjének prezentációja során a legtöbb fővárosi számára is távoli bolygónak tűnő 8. kerület jelenlegi kulturális és szociális értékei és jellemzői mutatkoznak meg.