A sokelemes, áramkörrel összekötött, helyspecifikusan installált műegyüttes kiindulópontját ugyanis egy egyszerű pöttyös labda szolgáltatta. Pontosabban szólva kettő, hiszen a paraffinból mintázott, belülről LEDekkel megvilágított golyók kétféle méretben készültek, ahogy a gyerekosztály árukészlete ezt lehetővé tette.
És itt jön a csavar, ugyanis játékról itt szó sincs. Legfeljebb volt, de ez is már csak a szétszórt halmaz magára hagyatottságából, a labdák teste ellen elkövetett deformálásokon keresztül érzékelhető. A nyomasztó hangulatot a piros alapon fehér típusszín fekete-fehérré tompítása is fokozza. Hiszen már maga a címadó jelzős szerkezet sem ígér sok jót: Fekete napok.
Valóban, a fényből és kozmikus anyagból (a művész az alapanyagul szolgáló paraffinba műtermi koszt, vagyis porszemcséket is belesöpört) gyúrt golyóbisok identitása megkettőződik egy másik rendszerbe való behelyettesítéssel: labda és/vagy csillag, játszótér és/vagy univerzum, tárgy együttes és/vagy galaktikus konstelláció.