Felezőidő

Romániai magyar művészet 1965-75

2002. július 14. – augusztus 25.
MegnyitóOpening: 2001. július 14. 11:00

1965 és 1975 között, Gheorghiu-Dej sztálinista párttitkár halála után, a Ceausescu hatalmának megerősödését megelőző politikai interregnum idején, a nemzetközi társadalmi és kulturális mozgalmakkal is összhangban Romániában, bár rövid ideig tartó, de termékeny és visszafordíthatatlanul a mai művészeti sokszínűség irányába mutató kulturális fellendülés volt tapasztalható.

Ugyanakkor a kommunista hatalom romániai 45 éves történetében ez volt csak olyan időszak, amelyben a romániai magyar művészek önazonosulási törekvései viszonylag szabadon bontakozhattak ki. Az ebben az időszakban alkotó romániai magyar művészek művészi identitáskeresését a következő törekvések határozták meg:
1. a más történelmi kort élő Európájához való tartozás vágya;
2. az erdélyiség megtartása (a táji, történelmi és népművészeti tematikában és formanyelvben)
3. a kelet-európaiság (a kulturális és szociális sokszínűség) felfedezése.

Ekkor teljesedett ki olyan alkotók életműve, mint Balla József, Barabás István, Benczédi Sándor, Bordi András, Fülöp Antal Andor, Gy. Szabó Béla, Incze János Dés, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor, Nagy Albert, Nagy Imre, Pittner Olivér és Szervátiusz Jenő.
Ekkor jutottak szerephez a romániai magyar képzőművészetben máig meghatározó egyéniségek,: Albert László, Baász Imre, Balázs Imre, Bertalan István, Deák Ferenc, Feszt László, Gaál András, Jecza Péter, Jakobovits Miklós, Korondi Jenő, Kós András, Kulcsár Béla, Kusztos Endre, Márton Árpád, Nagy Pál, Paulovits László, Páll Lajos, Plugor Sándor, Puskás Sándor, Román Viktor, Simon Endre, Sükösd Ferenc, Szécsi András és Szervátiusz Tibor, Tamás Anna, Tirnovan Vid és Wilhelm Károly.

Az erdélyi művészetnek ez a fontos időszaka először kerül összefoglalóan a közönség elé. A kérdések összetettsége okozhatta, hogy a romániai művészettörténet-írás nem figyelt fel a magyar művészekre a magyarországi viszont elhanyagolta, és sokáig a körülmények sem tették lehetővé műtárgyak utaztatását. Ezért felbecsülhetetlen jelentőségű az a kutatómunka, melyet a kiállítás kurátora az Ernst Múzeum megbízásából közel 100 erdélyi művész körében végzett, azért, hogy mindezt egy reprezentatív kiállításon és annak írott dokumentumában, a katalógusban bemutathassuk.

A katalógus szerzője és szerkesztője a kiállítás kurátora, Vécsy Nagy Zoltán, a hatvani Hatvany Lajos Múzeum művészettörténésze. A kötet tartalmaz egy bevezető tanulmányt, a kiállításon szereplő művészek életrajzát (az életrajzok mellett portréfotókat), minden művész egy munkájának színes reprodukcióját, valamint fekete-fehér szövegközti dokumentumfotókat.