Feszített művek

Válogatás a múzeum gyűjteményéből 1.

2005. március 15. – 2006. február 20.
MegnyitóOpening: 2005. március 14. 18:00
MegnyitjákRemarks by: Bozóki András, Iréne Ludwig, Bruno Racine
A Ludwig Múzeum Magyarország egyetlen, nemzetközi anyagot is gyűjtô kortárs művészeti múzeuma. A múzeumot 1989-ben alapította a magyar kulturális kormányzat. Gyűjteményének alapja az a 70 műtárgy, melyet az 1955 utáni kortárs művészet körébôl adományozott a magyar államnak a műgyűjtô Ludwig házaspár, illetve az aacheni Ludwig Alapítvány. Az ajándékot 1991-ben újabb 91 műtárgy követte, melyek tartós letétként kerültek a múzeumba. Ezzel egyidôben nyílt a múzeum elsô önálló kiállítása a Budavári Palota ’A’ épületében, a Magyar Nemzeti Galéria rendezésében. Az 1993 óta Néray Katalin igazgatása alatt álló és jelentôs kiállítási tevékenységbe kezdô múzeum 1996-ban Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum néven önálló költségvetést és státuszt kapott. Az újraalapítás alkalmából jelentôs magyar anyaggal gazdagodott a gyűjtemény, melybôl az újrarendezett állandó kiállítás 1996 decemberében nyílt meg. Az 1993-2005 közti idôszakban a Ludwig Múzeum mintegy 150 idôszaki kiállítást mutatott be, felvonultatva a magyar és külföldi kortárs művészeti szcéna legjelentôsebb alakjait.

A 2005-ös év jelentôs fordulópont a múzeum életében – a budai várból a dél-pesti, millenniumi városközpontban megépült Művészetek Palotájába költözött, ahol a legmagasabb igényeket is kielégítô, korszerű múzeumtechnológia várja a kiállításokat és a gyűjteményt. Az épület Duna-felôli szárnyát elfoglaló múzeum három szinten mintegy 3300 m2-nyi kiállítótérrel rendelkezik. Az 1300 m2-es elsô szinten láthatók az idôszaki kiállítások, a felsô két szinten pedig a gyűjtemény válogatott darabjai. A március 15-én nyíló gyűjteményi kiállításon a látogatók által már jól ismert művek mellett megjelennek a múzeum új szerzeményei, illetve a külön erre az alkalomra bekért, az utóbbi évek fejleményeit reprezentáló művek is. Míg az 1996-os kiállítás a nagy „klasszikusok” (Picasso, illetve az amerikai pop-art művészei: Oldenburg, Warhol, Rauschenberg, Lichtenstein, stb.) mellett elsôsorban a kilencvenes évek elsô felének művészetére koncentrál, a mostani válogatásban sok friss munka szerepel.

A múzeum egyik legfontosabb törekvése a kezdetektôl fogva, hogy a magyar művészetet a nemzetközi művészettel összefüggésben mutassa be. Peter Ludwig eredeti intenciója is az volt, hogy az 1989 elôtt ideológiailag szétválasztott világ két felét a művészeten keresztül közelítse egymáshoz, ennek jegyében vásárolt műtárgyakat például szovjet nonkonformista művészektôl és más, kelet-európai országokból (Ivan Csujkov, Jurij Albert, Jurij Lejderman, stb.). Az utóbbi években beszerzett, a hatvanas, hetvenes évek közép-kelet-európai avantgarde törekvéseit tükrözô művek (Lakner László, Frey Krisztián, Maurer Dóra, Bak Imre, Jovánovics György, Keserü Ilona, Nádler István és mások, illetve Ana Lupas, Józef Szajna) az új kiállításon is a nyugati tendenciákkal párhuzamba állítva jelennek meg, csakúgy, mint a hetvenes évek geometrikus, minimalista művei vagy a nyolcvanas évek nemzetközi újfestészete (Baselitz, Lüpertz, Penck, Palladino). A múzeum a kilencvenes évektôl kezdôdôen szisztematikusan gyűjti a magyar mellett cseh, szlovák, lengyel, román, szlovén stb. művészek munkáit is (Jirí David, Roman Ondák, Zbigniew Libera, Zuzanna Janin, Teodor Graur, Dan Perjovschi, stb.).