„Művészetének alapkérdése a transzcendencia képi eszközökkel történő megragadhatósága. Ez hatja át finom ellenpontokra épülő, minden harsányságot kerülő nonfiguratív kompozícióit, s a Biblia, elsősorban az Újszövetség ihlette munkáit is. Ez utóbbiakból is kiemelkedik megrázó erejű Passió sorozata, a szenvedéstörténet minden illusztratív vonástól mentes, szinte vegetatív látomássá növekvő ábrázolása. Komolysága, igazságkereső hite olyan, művészi elődeiként is tisztelt alkotókkal rokonítja, mint Vajda Lajos vagy Ámos Imre, anélkül persze, hogy átvenné azok eszköztárát. Mind tisztábbá, "eszköztelenebbé" váló képi világa segítségével egyre nyilvánvalóbb erővel és alázattal bontakoznak ki művészetének eredendő szakrális-transzcendens gyökerei. Mára Ganczaugh a kortárs magyar képzőművészet egyik fontos, megkerülhetetlen képviselőjévé vált…" (Pataki Gábor)
„Ganczaugh Miklós a kimondás és elhallgatás, a direkt ábrázolás és a nonfiguráció, a lázadás és az alázat határán jár. Aztán véletlenül elcsöppen a festék, két szín találkozik, egy vonal szilajul végigfut a papíron, és elindul egy megállíthatatlan folyamat. Ganczaugh Miklós önfeledten továbbviszi mindezt, hogy végül döbbenten álljon az elkészült mű előtt, amely megint nem a boldogok naiv áhítatát rejti formáiban…Persze legalább annyira avult figura, mint Don Quijote, s ez még fegyverzetén is látszik: kisméretű, vegyes technikával és olajfestékkel készült táblaképek. Semmi intermédia, semmi számítógép, semmi installáció, semmi monstre project. Ráadásul azzal is tetézi, hogy nem "önmegvalósít", hanem sokszor – és milyen csodálatosan – megfestett bibliai témákhoz nyúl. Egyáltalán, hogy témái vannak: "Az utolsó fa", az "Oszlop", a "Kiűzetés", "Veronika kendője", az "Atya a Fiút siratja" vagy éppen "Hol vagy István király?" címmel fest képeket. És megfesti a "Másik"-at, ezt a brutálisan terjedő, a keretre is ráterpeszkedő képet, amelyet ilyen címmel, ebben a korban, – ahol az Egység keresése helyébe a Másság kultusza lépett – kevés embernek lenne ereje megfesteni és bátorsága kiállítani. De hát Ganczaugh Miklós "keskeny úton" jár. Vagy legalábbis ezen szeretne járni…" (Szemadám György)