Ódor Bence István (1992) gta paintings című egyéni kiállításán a Grand Theft Auto univerzumában kibontakozó virtuális kalandok mámora a szűkszavú derűvel ragyogó akrilflekkek szolid tébolyába oldódik. A kiindulópontot jelentő – digitális körecsettel színmezőkre bontott – képernyőképek sajátos felejtési mechanizmusán keresztül elillannak a tapintást ingerlő textúrák és a hiperrealitást igazoló csillanások.
A grafikai motor rocksztáros túlpörgetése helyett éterien sziporkázó „mellékküldetésekbe” csöppenünk, ahol a messzi enyészpont melankóliáján merengő versenyautók és a szabadnapos gengszterek együtt keresik az értelmes élet receptjét.
A gta paintings tíz kiállított festménye egy 2019 óta formálódó képciklus legújabb etapját összegzi, melyben Ódor egy feszes posztdigitális kvázifestőiséggel kapcsolja össze a játék iránti elhivatottságát. Ódor már az első sorozataiban is a fotografikus kép információgazdagságát kikezdő firka csibészségével foglalkozott, legújabb sorozatában ezt a logikát terjeszti ki a teljes felületre.