„És köztünk is kapcsolat volt –
Feszes huzalok, túl mély,
Kihúzatlan cövekek, s egy elme:
Gyűrűként zárul valami elevenre,
S a szorítása engem is megöl.”
/Sylvia Plath: Nyúlfogó – részlet
Tandori Dezső fordítása/
„(…) tehát a tárgy, a csapda anyaga visszaváltozik elmévé, annál is könnyebben, mert az elme annyiszor megjárta már a pusztító szerkezetekké változás útját; ismét Kafka jut az eszünkbe, az ő büntetőkolóniája; és Plath nem kertel: »A szorítása engem is megöl.«”
/Tandori Dezső: A zsalu sarokvasa/
Trapp Dominika legújabb munkáin keresztül a csapda mint dimenziókapu metaforikus tartományait vizsgálja. Értelmezése szerint a csapdában a táj ágenciája az ember által drámai módon eltérített formában nyilatkozik meg. A képek az élesítés és hatástalanítás mozzanatait érik tetten – az előbbiben egyértelmű az emberi szándék, az utóbbit mintha más erők mozgatnák.