A kiállításon szereplő három mű egy-egy fotóprojekt, amely az elmúlt öt évben megfogalmazódó gondolataim összegzése és egyben egy életszakasz lezárása.
Az Objects in mirror are closer than they appear című sorozatban az úttesten elgázolt állatokat ábrázoló fotók autóroncsokból kiszedett visszapillantó tükrökre nedves kollódiumos eljárással vannak rögzítve. A sorozat alapvetően reflektál a kiszolgáltatottság, az egyenlőtlenségen alapuló társas együttélés jelenségére és arra a folyamatra, amelyben a technológiai-gazdasági világrend és a modern társadalmak számára a természet elemeinek pusztulása, mint járulékos veszteségek mibenléte nem feltétlenül váltja ki az együttérzést.
A Meglőtt fotográfiák című sorozatomban a vadászlesek, mint a hatalom, a felsőbbrendűség arroganciájának szimbólumai, illetve a róluk készült fényképek válnak célpontokká, mivel azok egy sörétes puskával lettek szétlőve abból az elképzelésből kiindulva, hogy a fotográfiának egyik lényegi (mágikus) funkciója az, hogy a képen látható jelenségeket magával az ábrázolttal azonosítja.
A harmadik sorozat egy szerény kísérlet egyfajta konklúzió megfogalmazására, amely a győztes és a legyőzött között már nem tesz különbséget, hiszen sorsuk végzetesen egy irányba halad, mindkettő elporlad. A Por értelemszerűen az, ami utánunk marad és amit magunk után hagyunk. Szimbolikus jelentése van, metaforaként megjelenik a köznyelvben, a filozófiában, a vallásban, a művészetben.
A házi por például legnagyobbrészt az elhalt hámsejtekből áll. A levegőben kavargó apró porszemcsékről készült fotográfiák elsőre azt a benyomást keltik a befogadóban, hogy az univerzum képét látják, közelebbről szemlélve kirajzolódik az ábrázolt valóság, miközben az egyes képek tükörként is funkcionálnak.
A három mű a rész és az egész kapcsolatának összefüggéseit feltárva rámutat a részletekben rejlő, az egész jelentését átíró mondanivaló végzetszerű elkerülhetetlenségre.
Pecsics Mária