A Háttérportrék olyan nagyításokat tartalmaznak, amelyek korábbi családi és utazási felvételek részleteinek kinagyítási eredményei. Az idő múltával újra elővett, nem művészi szándékú fényképeken talált háttéralakok kifejezései és mozdulatai ihlették meg Csontót, aki ezeket a fragmentumokat a nagyítás „szétesése” ellenére nyomtatta ki nagy méretben.
A hatás így kettős: egyfelől klasszikus kompozíciókat látunk kifejező portrékról, másfelől viszont a képek minősége miatt érezzük ezek eredetének bizonytalanságát. A talált képeket újra feldolgozó művészekkel – Tomas Ruff, Richard Prince – szemben Csontó eredetisége abban áll, hogy ő saját archívumának kritikáját és újravizsgálatát hozza létre képeivel.
A Történelem sorozatnak is megvannak a maga fotótörténeti kapcsolatai. A Willie Doherty-féle feliratos képek, vagy Blendy y Rosá történelmi helyszíneket újrafogalmazó fotói után ő inkább a történetiség általánosságára, fikciós voltára, illetve helyi aspektusaira kérdez rá.
A tájképekre önhatalmúlag felírt „történelem” szó a helyszín történelmiesítését eredményezi, azt, hogy nézőként el kell fogadnunk azt a feltételezést, hogy az a helyszín, azért került rá a képre, mert köze van valamiféle történelemhez. A tény és a feltételezés keveredik. Legenda és faktum ugyanannak a közösségi tudatnak a részévé válik.