Hipotézis: Levél minden

2022. szeptember 22. – december 23.
MegnyitóOpening: 2022. szeptember 21. 18:00
MegnyitjaRemarks by: Horváth Márk
KurátorCurator: Virágvölgyi István

Dezső Tamás az összes élő – köztük az ember – önazonosságát vizsgálja legújabb munkájában. Mi az a rejtélyes és megmagyarázhatatlan kapocs, ami összeköti az összes élő személyiségét egy életen át? Fizikailag állandó változásban vagyunk: a többi élőlényhez hasonlóan az ember testének szinte valamennyi molekulája folyamatosan újakra cserélődik. Intellektuálisan is állandó átalakulásban vagyunk: gondolkodásmódunk egész életünk során változik. Miben áll mégis az identitás? Hogyan nevezhetjük magunkat mindvégig egy és ugyanazon személynek mindezen változások ellenére? Tíz- és ötvenéves önmagunk közt több a különbség, mint a hasonlóság. Egy mag és az abból kinőtt, terebélyes fa között látszólag semmi közös nincs, mégis ugyanarról az élő szervezetről beszélünk.

Az identitás kérdését körüljárva Dezső Tamás az emberi létezés metaforáját a növényekben találja meg, amelyek ugyanabból az anyagból és hasonló struktúrákból épülnek fel, mint mi. Minden élőt – legyen az emberi vagy nem emberi – ugyanaz az anyag alkot, amely majdnem egyidős az univerzummal. Más szóval, egy végeláthatatlan metamorfózis átmeneti állomása minden, ami élő. A testünket alkotó elemek is részei voltak már más testeknek, más időben, más helyen, és csak ideiglenesen tartózkodnak bennünk: idegen anyagok közvetítő közegei vagyunk. Elkülönülő környezet tehát nem létezik, csak különféle létezők és élők, végtelen formákban.

Egy erdő folyamatosan változik, milliónyi átalakuláson megy keresztül – a levelek kicserélődnek, az erdőt alkotó egyes fák jellemzően csak pár száz évig élnek –, ennek ellenére akár évmilliókon át ugyanarról az erdőről beszélünk, miközben kizárólag a helyszín változatlan. Hogyan beszélhetnénk ugyanarról az erdőről, ha az évszázadok során az azt alkotó elemek az utolsó molekulákig már számtalanszor lecserélődtek?

Dezső Tamás most bemutatott munkái heterogén együttessé, egyfajta wunderkammerré állnak össze, nagy távolságból indítanak, és egészen a mikroszkopikus közelségig vezetnek el bennünket: a milliónyi levélből grafikai részletességgel kirajzolódó erdő távlati képétől a felnagyított levél felületének legapróbb részletéig. Egy növényfaj akár egy-egy mikroszkopikus része alapján is azonosítható, mégsem létezik két egyforma egyed, még akkor sem, ha ugyanahhoz a fajhoz tartoznak.

A növények identitását megszállottan kutató Johann Wolfgang von Goethét idézi a kiállítás címe, aki utazásai során naplójában így fogalmazott: „Hipotézis: levél minden, és ez az egyszerűség a legnagyobb sokféleséget teszi lehetővé.” Dezső Tamás munkája gondolatkísérletek gyűjteménye, amelyben az identitás problematikájának értelmezése során hangsúlyosan vetődik fel, hogy lehetséges-e a növényi létformákat évezredekig marginalizáló antropocentrikus álláspontot áthangolni. Miért tűnik számunkra annyira ismeretlennek és idegennek a minket állandóan körülvevő, sok százmillió éves növényi létezés? Miközben létkérdéssé vált az önkényes, emberközpontú osztályozás teljes körű felszámolása, vajon lehetséges-e a növények radikális másságának megértése, ismerve a másság megértésének reménytelenségét ember és ember között?

Az ökológiai válság kapcsán elengedhetetlenné vált, hogy a növényeket jelentőségüknek megfelelően kezeljük, és a folyamatosan mélyülő megkésettség gyötrő érzése mellett komoly erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy az emberi identitás mellett a törékeny növényi létezés kérdéseit is megértsük. És nem pusztán azért, mert tőlük függ és rajtuk múlik a saját létezésünk.

Virágvölgyi István