Senki sem akar rossz képet csinálni. Aki fényképezőgéphez nyúl, rendszerint tudja, milyen szándékkal teszi, a véletlen szerepe ilyenkor még csak egészen ritkán merül fel. A fényképek készítői azt szeretnék, hogy a képeik lehetőleg mindenkinek tetszenek és ennek adjanak is hangot. Ez az igény az idők során mit sem változott.
Az ötvenes években egy kezdő, amatőr fotós nehezen talált még közönségre, nem volt internet, így nem voltak online elérhető közösségek és fórumok sem. Ha visszajelzésre vágyott, keresett egy fotóklubot vagy nyilvános megmérettetésre küldte be a képeit – ezt hívták fotótornának vagy képbírálatnak, ahol a fényképeket a legmagasabb sztenderdhez mérték.
A Hórusz Archívum feltárása:
A hazai fotográfiában Kardos Sándor több mint harminc éve létező Hórusz Archívuma évtizedek óta megkerülhetetlen, egyszemélyes intézmény, a privát fotográfia kiemelkedő és megőrzendő öröksége.
Az Eidolon Centre for Everyday Photography csapata az elmúlt időszakban sajátos feltárást, kincskereső munkát kezdett meg az archívum hosszú évekig érintetlenül álló dobozaiban: olyan képeket kerestünk, amelyek eddig még nem kerültek felszínre – ezt a módszert az archívum megmozdításának neveztük el.
A megmozdítás a pincében várakozó dobozok gyors eredménnyel kecsegtető, kísérleti szondázása volt, azzal a céllal, hogy az anyagból ezer darab új, a közönség által eddig nem látott képet nyerjünk ki – ezek hamarosan a Hórusz Archívum új weboldalán nézegethetők. Az akció közben pedig több olyan anyaggal is találkoztunk, amiket kiállítás formájában tárunk a közönség elé – ezek első állomása a Képbírálat címet viselő kiállítás.