Az ötvenes évektől hatalmas energiákat felszabadító absztrakt expresszionista képeket festett. Lényegében továbbfejlesztette Pollock képalkotási módszerét. Szemben az amerikai mester műveivel, ahol az alap átsejlik a csurgatott festékhálón, François Fiedler vastag, kéregszerű faktúrát hozott létre.
Az alapozáshoz gipszet használt, és kiszárította, hogy repedezett struktúrát idézzen elő, erre vitte fel vastagon, egyenesen a tubusból kinyomva a festéket. Az így keletkezett felületet karcolta, véste, helyenként visszabontotta, erodálta, dekonstruálta, amivel láthatóvá tette az elfedett, alsóbb rétegeket is, egyfajta derengést, belső fényt kölcsönözve műveinek.
Festményei a szabadban készültek. Nem azért, mintha „tájképek” lennének, François Fiedler számára már rég nem létezett naturát leképző, mimetikus festészet. Hanem képei felületének alakításához használta fel a természet erőit, a napot, szelet, olykor az anyaföld nedvességét is.
Fiedler-alkotások nem először szerepelnek a Műcsarnokban, hiszen egészen fiatalon, 1942-ben és 1943-ban részt vett már itt csoportos tárlatokon. A mostani retrospektív kiállításon zömében a művész legtermékenyebb periódusából, az ötvenes-hatvanas-hetvenes évekből válogatva állít ki a Műcsarnok reprezentatív olajfestményeket, a tárlaton elsősorban Budapesten még nem látott művei szerepelnek.
Rockenbauer Zoltán