Laboratórium

2007. szeptember 15. – november 3.
MegnyitóOpening: 2007. szeptember 14. 18:00
„ A Festészet valódi anyagokkal dolgozik: valóságos kővel, valóságos vízzel, valóságos levegővel, valóságos fémekkel, valóságos fával, valóságos hússal. A természet munkája által megelevenedő vízió nem valóságosabb a festés közben anyagba öltöző víziónál – a kettő ugyanonnan ered.

Tehát eme valóságos dolgok adják az alapanyagot. Maga a művelet pedig főzés, amihez nagyon sok idő kell. Évszázadok, évezredek, évmilliárdok lassú tűzön sűrűsödnek egy pillanattá. Erjed a főzet, azután tisztul, megint erjed, és megint tisztul… Egyetlen pillantásban rotyognak évszázadok születései, halálai, építkezései, összeomlásai, évezredek mítoszai, szimbólumai, madárdalai, háborúi, istenei, évmilliárdok földrengései, eróziói.

A legfontosabb azonban a megfelelő arányú összetétel, ami a legbonyolultabb kérdés is. Hiszen kínosan meg kell válogatni az alapanyagot, ugyanakkor mégis mindennek bele kell kerülnie az edénybe. Semmi sem maradhat ki. Ezzel kapcsolatban titkos receptet emlegetnek, és nem ok nélkül. Valóban közölhetetlen: egyedi, személyes mérce szükséges hozzá, és ezt mindenkinek magának kell megszereznie.

A Bölcsek és Filozófusok egybehangzóan állítják, hogy ha tényleg megfelelő az összetétel, és nem csak mímelve, hanem szívvel és állhatatosan végezzük ezt a munkát, egyszer csak farkasszemet néz velünk a lombikból valaki, aki megdöbbentoen hasonlít ránk, ám vakítóan fényes – SAJÁT MAGUNK, de a valódi, megtisztulva minden homályos kétségtől: MEGISMERTÜK.

Eme Filozófusok – kiknek őszinteségében semmi okunk kételkedni – azt sem hallgatják el, hogy nincs az a mérgező párákkal, mindent elnyelő bomlással terhes, állhatatlan, kaotikus anyag, amelyet az így nyert kivonatnak akár egyetlen atomja ne lenne képes egy szempillantás alatt Arannyá változtatni.

Mindazonáltal figyelmeztetnek, hogy gyors, könnyű siker reményével ne áltassa magát senki, mert ez tragikus tévedések okává válhat. Egy egész élet munkája is kellhet ahhoz, hogy mindez végbe menjen…vagy annál is több.”

Horváth Krisztián