„Miért kell sírni? Egy veszteség nem veszteség. Még nem is volt baba. Hamar elfelejted. Majd lesz másik.” Ez csak néhány a leggyakoribb mondatok közül, amelyeket a nők megkapnak vetélést követően a közeli családtagoktól, ismerősöktől. A perinatális veszteség rengeteg nőt és családot érint, de a társadalom ennek ellenére legtöbbször bénultan, empátia nélkül reagál a történtekre.
Az alkotó története csak egy a sok megélt veszteség közül. Vasali Katalin személyes szemszögből dolgozza fel lírai fotósorozatában azokat az érzéseket és jelenségeket, amelyeket a vetéléssel kapcsolatban megélt, és amivel az azt követő időszakban találkozott a feldolgozás útján.